Nyugdíjazása után sem tudta otthagyni a pályát az aldebrői védőnő

– Komárom-Esztergom megyéből hogyan vezetett az útja Aldebrőre? 

– A lányom az egri főiskolára járt, ott ment férjhez, és gyermekei születtek. Szerettem volna kivenni a részem az unokák nevelésében, de a távolság ezt megnehezítette. Elkezdtünk Eger környékén keresgélni, Aldebrőre esett a választásunk. 

– Miért a védőnői hivatást választotta? 

– Két védőnő is közrejátszott ebben. Általános iskolás koromban Sári néni, középiskolában pedig Ili néni voltak rám hatással. Nagyon tetszett, ahogy velünk, gyerekekkel foglalkoztak. 

– Mik voltak a főbb feladatai? 

– Mindig az egész családdal foglalkoztam, nem kizárólag az újszülöttel vagy a várandós kismamával. Óvodában és iskolában is rendszeres elfoglaltsága van egy védőnőnek, s az orvosokkal is együtt kell működni. Amikor kijártam a családokhoz látogatóba, ki kellett alakítani egy közvetlen viszonyt velük, hogy merjenek kérdezni, elmondani olyan dolgokat is, amiket esetleg másnak nem. Mindig igyekeztem megoldást kínálni a gondjaikra. Régen együtt éltek a családok, nagyszülők, gyerekek, unokák. Előfordult, hogy ez a helyzet konfliktusokat szült. Valaki panaszkodott az anyósára, vagy épp fordítva, az anyós neheztelt a menyére. Ezeket az eseteket úgy kellett kezelni, hogy ne olajat öntsek a tűzre, hogy még rosszabb legyen a viszony, inkább próbáltam lenyugtatni a kedélyeket, mindig igyekeztem békességet teremteni. 

– Érték-e kudarcok a munkája során? 

– Előfordult ilyen is. Aki emberekkel foglalkozik, gyakran csalódhat. Sokszor utólag derült ki, hogy egész más volt egy-egy ember, mint elsőre gondolni lehetett. Az egyik kétgyermekes anyuka nem akart velem együttműködni a gyerekek érdekében, csúnyán viselkedett. Amikor elköltözött a településről, előtte eljött hozzám bocsánatot kérni. Teljesen meghökkentem, nem számítottam erre, de nagyon boldoggá tett. 

– Mi tartotta a pályán a nyugdíj után? 

– Nyugdíjba vonulásom után egy évig nem dolgoztam. Ez jól is jött, maradt időm a költözésre, pihenésre is. Aztán elkezdett hiányozni a munka, a gyerekek és a szülők is. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék részmunkaidős állást vállalni. 

– Mióta tényleg abbahagyta a munkát, azóta is sokan fordulnak önhöz tanácsért. Milyen kérdésekkel keresik fel? 

– Igen, változatos témákkal fordulnak hozzám. Van, aki szoptatási tanácsokat kér, mások a hozzátáplálással kapcsolatban érdeklődnek. Gyakran fotót küldenek, hogy milyen folt jelent meg a gyereken, és azt kérdezik, mi lehet a baj. Ha én nem is tudom a választ, el szoktam küldeni őket szakorvoshoz, tanácsot adok, kihez forduljanak. Mindenkinek szívesen segítek. 

– Mit tart a legnagyobb sikerének? 

– A szakmai elismeréseimre is büszke vagyok, de nem ez a legfontosabb számomra. Hanem az, hogy sikerült jó emberi kapcsolatokat kialakítanom. Egykori gondozottjaim évekkel később is vidáman köszönnek, érdeklődnek a hogylétem felől, és jól el tudunk beszélgetni. Számomra ez jelenti a legnagyobb sikert. 

Névjegy:

Név: Fuzik Mihályné 

Született: Mogyorósbánya 

Tanulmányok: 1964–1966: Állami Védőnőképző ­Iskola, 1993–1996 Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar. 

Pályafutása: 1966–1968: Kesztölc, szakmai gyakorlat. 1968–2004 Csolnokon védőnő, ezután nyugdíjba vonult. 

2006–2018: Tenk, részmunkaidőben védőnő, közben 2007–2008-ban Aldebrőn és Tófaluban is helyettesít. 2011–2021: Feldebrőn részmunkaidős védőnő, innen vonult vissza. 

Elismerések: Háromszor részesült főorvosi dicséretben, 2004-ben a Dorogi járásban Az év védőnője kitüntető címet és 2015-ben Az év védőnője országos elismerést kapott. 

Család, hobbi: Egy lánya és két unokája van. Mindig is a munkája volt a hobbija. Kikapcsolódásként olvas és keresztrejtvényt fejt.