Országos elismeréseket kaptak a bélapátfalvi otthon dolgozói

A szociális területen végzett kiemelkedő szakmai tevékenység elismeréseként a Bélapátfalvai Idősek Otthona és Támogatott Lakhatás több dolgozója is elismerésben részesült. Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter tüntette ki őket az idei szociális munka napja alkalmából. 

Pro Caritate díjat kapott Kostelecki Zsuzsanna, aki három évtizedes egészségügyi pálya után lett a bélapátfalvai intézmény vezető ápolója. A kitüntetett a Hírlap érdeklődése nyomán megköszönte a lehetőséget az intézménynek, Tóth Erzsébet igazgatónak és a kollégáinak azt, hogy támogatták a munkájában. 

Mint mondta, megszerette a szociális szférát. Új szemléletre volt szüksége, de hasznosíthatta a korábbi tapasztalatait, ismereteit, a díj pedig pozitív visszajelzés a számára. 

Az idősotthon vezető ápolójaként a bent lakók egészségügyi és egyéb problémáival is foglalkoznia kell. Szinte családtagnak számítanak számára az idős emberek, nekik pedig közeli ismerősök a lakók, jó kapcsolatok alakulnak ki. Kostelecki Zsuzsanna elmondta, hogy harminchét éve dolgozik, s mindig nyitott volt az újra. Az egészségügy folyamatosan fejlődik, szívesen vevő az újdonságok megismerésére. A járványhelyzet mindenkinek új dolog volt, száz éve fordult elő hasonló utoljára. Mivel az idős korosztály a legveszélyeztetettebb, ezért igyekeztek őket megóvni. Megtették a szükséges lépéseket, egyebek közt izolációs részt hoztak létre, ennek is köszönhető, hogy nagyobb veszteség nélkül átvészelték a nehéz időszakot. 

Szociális Munkáért díjat vehetett át az ünnepi alkalomból Csanádyné Szőke Éva, aki 1988-tól dolgozik Bélapátfalván és 2005-től ápolóként koordinálja az időskorúak részlegét. Kimagasló szakmai tevékenységének elismeréseként érdemelte ki a kitüntetést. Miniszteri dicsérő oklevélben részesült a támogatott lakhatás szolgáltatás esetfelelőseinek a munkacsoportja, melynek tagjai: Bereczné Veres Andrea, Egyed-Csiernik Éva, Kernács Gabriella, Kiss Gábor, Kiss Andrea, Kulcsár Beáta, Molnár-Balogh Beáta, Patkó Mária, Tóthné Tregova Andrea, Tőzsér Erzsébet és Varró Tamás. 

Kulcsár Beáta a csoport nevében is megköszönte az elismerésre való felterjesztést az intézmény igazgatójának, Tóth Erzsébetnek és a fenntartónak. Ő 1988 óta dolgozik Bélapátfalván, három évig az idősek, azután pedig a fogyatékossággal élők mellett. 

Az évtizedek során sok változás történt az intézményben és az elvárásokban. A támogatott lakhatás létrehozásakor sok bizonytalanság volt bennük, nem tudták, hogy mi vár rájuk. Az otthonból kiköltözött fogyatékossággal élők immár öt esztendeje élik új, az előzőeknél önállóbb életüket, a szükségleteik szerint biztosított segítségnyújtás mellett, és már nem mennének vissza a nagy intézménybe. 

Jó érzés Kulcsár Beáta számára ezt megélni, tenni a fogyatékossággal élők életminőségének javításáért, társadalmi befogadásukért. Ő az egyik bükkszentmártoni ház tizenegy lakójának életét segíti esetfelelősként. Mint egy kis család, úgy élnek, sokkal közelebb kerültek egymáshoz. A járvány kissé megnehezíti az életüket, mivel kisebb a mozgástér, a hozzátartozókkal való találkozások is ritkultak. 

Kifejtette, hogy mindig az egészségügyben szeretett volna dolgozni, de az intézményben töltött évek úgy hozták, hogy szociális területen szerzett diplomát. Szeretetre méltó emberekről gondoskodnak, akik hálásak a törődésért, sok pozitív visszajelzést kap. Jó az estfelelősi munkatársi közösség is, akikkel ugyanazon célokért tesznek nap mint nap. 

Bereczné Veres Andrea 2003 óta dolgozik a bélapátfalvi otthonban, egy negyvenszemélyes osztályon volt fejlesztőpedagógus, mielőtt 2016-ban esetfelelős lett. Arról beszélt, hogy mivel az országban elsőként ment végbe itt a kitagolás folyamata, ezért maguknak kellett kitaposniuk az utat. Ma már zökkenőmentesebben veszik az akadályokat, de a négy gondozó kollégájával együtt sokrétű feladatot végeznek az egyik támogatott lakhatásban. Mintha tizenkét gyermekük lenne, úgy kell gondoskodniuk az ott élőkről, támogatni, segíteni a mindennapi életüket. 

Úgy gondolja, hogy a támogatott lakhatás jól működik, hiszen sokféle szervezetet képviselő kolléga érkezik ide tapasztalatot cserélni, a gyakorlatukat megismerni. De a legfőbb tükör az, hogy az itt élők jól érzik magukat és beilleszkedtek a település életébe. Arra is kitért nyilatkozatában, hogy pedagógus szeretett volna lenni, de végül negyvenévesen, munka mellett szerzett diplomát és jött ide dolgozni. Húszéves kitérő után végül visszatalált ahhoz, ami lenni szeretett volna, s első perctől kezdve meg is szerette a fogyatékossággal élőket.