Műkincshamisítás

2022.04.21. 11:38

A hamis műkincsek felismerési technikáiról tartottak előadást a gyöngyösi campuson

A napjainkban forgalomban lévő műkincsek minimum 60%-a hamis.

HEOL

Végvári Zsófia, a 14 éves múltra visszatekintő Festményvizsgálati Labor vezetője tartott előadást

Forrás: Nagy Réka/Károly Róbert Campus

Végvári Zsófia, a 14 éves múltra visszatekintő Festményvizsgálati Labor vezetője tartott előadást a MATE Károly Róbert Campusának Akadémiai Klubjában, tette közzé a gyöngyösi campus hivatalos Facebook-oldalán. A szakember előadásában bemutatta azokat a modern eszközöket és festményvizsgálati technikákat, melyek segítségével teljesen objektív módon, 5-10 év pontossággal meg lehet határozni egy alkotás korát.

A campus honlapja arról tájékoztatott, hogy nemcsak aukciós házakba, hanem akár múzeumokba is kerülhetnek olyan alkotások, melyeket nem feltétlenül az a művész készített, akinek a szignója a képen szerepel. Bár sok helyen a vizsgálatok alapjául szolgál a szubjektív értékítélet és az ecsetkezelés megítélése, ezek egyike sem jelent teljes biztonságot egy festmény szerzőjének megítélésében, főleg abban az esetben, ha a vizsgált festményt többször is rosszul restaurálták vagy éppen hamisították.

A napjainkban forgalomban lévő műkincsek minimum 60%-a hamis. Ezekbe jellemzően online aukciós oldalakon és piacokon, de sok esetben még megbízhatónak tűnő aukciós házakban is bele lehet futni. Előfordulhat az is, hogy egy adott művet nem évszázadokkal később, hanem az adott korban sokszorosították. Például az 1800-as években, amikor a festőnövendékek a nagy művészek által működtett iskolákban tanultak – pl. Munkácsy Mihály is üzemeltetett ilyet, ahol többek között Rippl-Rónai József is tanult –, előfordult, hogy azt a feladatot kapták, hogy lemásoljanak egy műalkotást. Valószínűleg így készült Munkácsy Mihály Kutyacsalád című festményéből is három példány.

Az alkotás alapja az úgynevezett hordozó. Erre dolgozik az alkotó. Ez lehet például vászon, fatábla, papír vagy karton. A hordozóra sok esetben visznek fel alapozóréteget, ami egyedi és megismételhetetlen, ugyanis a felhasznált anyag korszakonként változik. Erre kerül a festékréteg, majd a XIX. század második felétől a záró lakkréteg.

Számos módszerrel elemzik a szakemberek a festmények eredetiségét
Forrás: Nagy Réka/Károly Róbert Campus

Érdekesség, hogy a művészek rendszeresen festik át az alkotásukat. Vagyis, ha nem tetszik nekik az első mű, új rétegben kerül rá a tökéletesített verzió. Például, ha röntgenfelvételt készítünk Munkácsy Mihály képeiről, előbukkannak a szabad szemmel látható alkotások alatt rejlő vázlatok, melyekből végül megvalósult a végleges kompozíció. A röntgenfelvételek egyébként arra is alkalmasak, hogy megerősítsék vagy éppen megcáfolják, hogy egy adott képet tényleg az készítette-e, akinek a szignója van rajta. Ha például egy átvilágított Munkácsy képen azt látjuk, hogy egy gombolyaggal játszó kiscicára lett ráfestve, az kizárja, hogy ő az alkotó, hiszen tőle a festmény alatt rejlő alkotás műfaja teljesen idegen volt.

Számos más módszerrel elemzik még a szakemberek a festmények eredetiségét. Ilyen például a képek UV fénnyel és infravörös lámpával történő megvilágítása és a repedéshálók nagyítóval történő vizsgálata. Az UV segítségével például láthatóvá válik a különböző korokban használt, különféle összetételű festékek közti eltérés. A kép infravörös fény alatt történő vizsgálatakor előbukkannak a normál megvilágításnál nem látható alárajzolások, a rejtett szignók, valamint felfedhetők a sérülések is.

Mikroszkópot használnak például a szignó hitelességének a vizsgálatához. Ennek egyidejűsége a művel ugyanis az egyik legfontosabb kritérium. És végül, de nem utolsó sorban ott a roncsolásmentes anyagvizsgálati módszer, a röntgen fluoreszcens spektroszkóp használata, amivel nem csak a felhasznált festékek fajtáját lehet vizsgálni, hanem többek között érzékelhetővé válnak a festmények felületén a radioaktív szennyeződések is. Ezek a II. világháború után jelentek meg a képeken. A hamis festmények azonosítására is alkalmas ez a módszer. 

A festmények hitelességének vizsgálatánál a művészettörténeti kutatások mellett egyre fontosabb a modern technológiák bevonása és az alkotók festészeti alapanyagainak kutatása is, hiszen egy műtárgy fizikai és kémiai tulajdonságokkal is rendelkezik, melyek ugyanúgy jellemzik egy alkotó stílusát, mint maga a műtárgy szellemisége. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában