Elismerték a Kis Béka Tanoda kiemelkedő szakmai munkáját

Munkájukat a Heves Megyei Önkormányzat Heves Megyei Családokért díjjal ismerte el. A kitüntetésről és a tanoda munkájáról Erdélyi Krisztina szakmai vezetővel beszélgettünk.

– Milyen terápiás foglalkozások zajlanak a tanodában? 
– Autizmusra diagnosztizált vagy autisztikus, valamint egyéb, például megkésett mozgás- és beszédfejlődés, hiperaktivitás, magatartászavar tüneteit mutató gyermekekkel foglalkozunk. Speciális mozgásokkal, foglalkozásokkal igyekszünk feltárni az atipikus tünetek mögötti okokat, és azok ismeretében felszámolni a tüneteket, kezelhetőbbé tenni a gyermek viselkedését, felzárkóztatni őket. Ehhez elengedhetetlen a szülő aktív részvétele, támogatása is. Végzett TSMT (Tervezett Szenzomotoros Torna)-terapeutaként 2017 májusában kezdtem el ezt a mozgásterápiát, amely elsődlegesen organikus érési zavarokkal, valamint idegrendszeri éretlenségekkel foglalkozik. Mi nem diagnosztizálunk, hanem felméréseket végzünk, megfigyelünk, okokat keresünk.

A kisgyermekeknél jelenleg az egyik legfőbb éretlenségi tünet a beszédfejlődés visszamaradása, de nagyon sok a finommozgások, a grafomotorika éretlensége.

A megkésett beszédfejlődés általában hozadéka a megkésett mozgásfejlődésnek, kimaradt mozgásoknak, mint kúszás, mászás. Ennek az oka többnyire a mozgáshiány, az ingerszegény környezet, de valójában a koraszülöttség, a császármetszéssel született, lombikprogrammal fogant babák az elsődleges kockázati csoport. A beszéd nehezítettsége, megkésése nagyon sok viselkedési problémát hozhat magával, például sok gyermek agresszív, türelmetlen – ezeket a gondokat is kezeljük a TSMT-terápiával. 

– Hogyan kezdődik el a tanodában a meghatározó munkafolyamat? 
– Az első találkozás alkalmával mozgás- és állapotfelmérést végzünk, hosszasan elbeszélgetünk a szülővel a tanodában lévő játékszobában. Ezalatt én megfigyelem a gyermeket, például azt, hogyan viselkedik az új környezetben, mennyire tud elszakadni a szülőtől, mennyire tud feloldódni a játékok között. Ezt követően az életkornak megfelelő játékos mozgásos és kognitív feladatokkal mérjük fel őket.

A szülőtől felvett anamnézis, illetve a felmérés során vizsgált mozgásos, kognitív és szociális képességek együttese, azok elmaradása alapján állítom össze a terápiás gyakorlatsort, amely személyre szabott, az életkornak és fejlettségi szintnek megfelelő. Fontos a szülők és a család nyitottsága, elfogadása és együttműködése a hatékony terápia érdekében.

Négyhetente járnak vissza a gyerekek a szülőkkel kontrollra, addig otthon végzik a gyakorlatsorokat. Minden alkalommal mindent részletesen átbeszélünk, a tornasort elvégezzük. Azok esetében, akik a tanodában nagyon passzívak, de otthoni körülmények között aktívabbak, videóra veszik a szülők a feladatok gyakorlását. Minimum fél évig tornázunk, nyolchetente cseréljük a tornasorokat. Minden gyermeknek, akit elhoznak hozzánk, általában komoly ingerhiánya van, így intenzív ingerek kellenek ahhoz, hogy a egyensúlyi állapotba kerüljenek mind a mozgás, mind a viselkedés tekintetében. Ilyen ingerek például a térben való elmozdulások, az ugrálások, a bukfencek vagy éppen a vízszintes pörgetések. Ezt követik a nagymozgások, továbbá a kézmozgások, a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a figyelem... A terápiák a torna mellett magukban foglalják még az éneklést, a számolást, a mesék alkotását, a játékos logikai feladatokat.

Egy új inger a tapasztalataink szerint huszonegy nap alatt épül be, folyamatos gyakorlással, ezért dolgozunk négyhetes terminusokban.

A tünetek súlyosságától függ az, hogy valójában mennyi időt töltenek nálunk a kicsik. Volt olyan, aki 2017-ben, hároméves korában jött el hozzánk és egészen tavaly szep­temberig járt a foglalkozásokra, végül érett iskolásként engedtük el. A komplex mozgás és kognitív foglalkozásaink során a beszédproblémával küszködő, túlmozgásos, magatartás- és viselkedészavaros, ADHD-s, hiperaktív gyerekeket, valamint a részképesség-gyengeséggel küzdő kicsiket segítjük a felzárkóztatásban. 

– Mennyire működnek együtt a szülők? 
– Az nyilvánvaló tény, hogy a gyerekek a szülők tükörképei, illetve a családi környezetüket tükrözik. Ebben a szakmában csak őszinte beszélgetések lehetségesek szülő és terapeuta között, másképpen nem megy, nincs mellébeszélés, a szülőt sok esetben szembesíteni kell, hogy a kialakult problémának gyakran okozója vagy szerves része. Ez jelenti a túlféltést, a megengedő szülői magatartást, a napi rutin, napi rend hiányát vagy az otthoni stresszt. Vázolom előttük, hogy ha mi, felnőttek nem foglalkozunk a kicsikkel, akkor várhatóan problémás, tanulási, viselkedési nehézségekkel küzdő kiskamasz, felnőtt válhat belőlük.

A gyermekek jelenlegi egészséges fejlődésére a jelen kor vívmánya, a digitális világ a legártalmasabb, és ezt sok szülő nehezen veszi tudomásul. Zéró tolerancia kellene ezzel kapcsolatban iskoláskorig. Az internettől, az okos telefonoktól beszűkültek a szülők, s ennek következtében beszűkülnek a gyerekek is, és ez nagyon elszomorító folyamat.

Mi nem tudjuk megváltoztatni a világot, de segíteni tudunk abban, hogy okosan éljünk benne. Egy megfelelő, egészséges szülő-gyerek kapcsolatban az is elengedhetetlen, hogy a szülő tudjon irányítani, legyen határozott. Az a szülő, aki gyenge, aki fél a csemetéjének nemet mondani, és hagyja, hogy a gyerek irányítsa őt, az nem fog tudni haladni a mi segítségünkkel sem. Mi csak tereljük a szülőket, minden segítséget megadunk, de a munkát, a nevelést nekik kell elvégezni. A szülőséget is tanulni kell, és ma ez talán még nehezebb, mint valaha. Korainak tartom azt is, hogy hatévesen iskolába kell menniük a gyerekeknek, csúszásban van ma a fejlődésük.

A mai kicsik mozgásszegények, sok esetben kis korban már túlsúlyosak, kevés kapcsolatuk van a természettel, és ez negatív hatással van az egészséges fejlődésükre.

Az egészséges (értsd alatta: mozgékony, kíváncsi, derűs, kiegyensúlyozott) gyermek mozgásérett, és ha ez az érettség megvan, akkor az idegrendszer minden területe hatékonyabban tud fejlődni. 

– Hány gyereknek tudtak segíteni az eltelt öt év alatt, mennyire van igény erre a segítségre? 
– Eddig több mint kétszáz gyereknél zártuk le a terápiát. Minden héten jönnek újak, ebből is látszik, hogy a munkánkra nagy igény van. Jelenleg a tanodában most egyedül dolgozom, a kollégám a lányom, de mivel megszületett a második unokám, így most ő babázik. A Nevelési Tanácsadó munkatársai, védőnők, óvodapszichológusok, óvónők egyaránt küldenek hozzánk gyerekeket, de a szülők is tájékoztatják egymást. Külön öröm, hogy a tanodából kikerült kicsik a foglalkozások alatt, vagy azok befejeztével úszni tanulni is eljöhetnek, és jönnek is hozzám, így a kezem alatt maradnak még egy ideig. Akikkel hosszabb ideig dolgozom, azok esetében komoly kapcsolat alakul ki a szülőkkel, gyerekkel is egyaránt. 

– Meglepte önöket a díj? 
– Igen, és rendkívül jólesett, hálásan köszönjük Rázsi Botondnak, a Nagycsaládosok Egri Egyesülete elnökének az ajánlást. Nem jutott eszünkbe, hogy a munkánkat ilyen módon díjazni lehet, így aztán el is érzékenyültem. Ugyanakkor úgy érzem, ez biztató visszacsatolása annak, hogy ennek a fejlesztési módnak van értelme.