Egerben van a megye legnagyobb és legöregebb fája, a Bükk pedig őserdőt rejt

A Hyperion óriás örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) fa Észak-Kaliforniában, a Redwood Nemzeti Parkban, amely 115,55 méteres magasságával a világ legmagasabb élő fája. A Hyperion 2006-os felfedezéséig az ugyancsak az Amerikai Egyesült Államokban található sztratoszféraóriást tarották a világ legmagasabbra növő fájának. 

Ahhoz, hogy kiderítsük Heves megyében mekkora a legnagyobb növény és melyik a legidősebb, Csikos Valéria, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság erdészeti szakreferense és Kovács Krisztián erdészeti csoportvezető voltak segítségünkre. Mint elmondták, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nem rendelkezik adatbázissal az idős fákról, azonban a dendromania.hu oldal adatai alapján Heves megye legnagyobb fája az egri strand területén található juharlevelű platán. A fa 850 centiméteres törzskörmérettel rendelkezik, a világon a legnagyobb törzskörméterrel a Mexikóban található és 14 méter átmérőjű, kerülete 44 méter. 

A standon található platán 2013-ban az Év fája lett, majd az Európai Év Fája versenyt is megnyerte. A keleti platán kora 250 év körül van, magassága 40 méter, törzskerülete pedig 850 cm.

– Az idős fák koráról pontos adatok nincsenek, mivel a kor megállapításának fő módszere a fák roncsolásával (fúrással) jár. Ez pedig ilyen értékes fák esetében nem kívánatos. Egy internetes forrás szerint Egerben, az Érsekkertben található platán körülbelül 400 éves. Amennyiben ez az információ helytálló, akkor nagy valószínűséggel ez a legidősebb egyed Heves megyében. A fa további adatai: magassága nagyjából 35 méter, a törzskerület 1 méter magasságban 695 centiméter, koronaátmérője körülbelül 36 méter – fogalmaztak kérdésünkre. 

Mint elmondták, az Őserdő az 1977-ben létrehozott Bükki Nemzeti Park egyik legérdekesebb és - értékesebb erdős része, bár nem „igazi” őserdő. Neve arra utal, hogy hosszú idő óta nem művelik, így hangulata, élővilága, fiziognómiája hasonlít az eredeti, érintetlen őserdőkéhez.

A Magas-Bükkben, az Istállós-kő, a Sima-kő és a Tar-kő között, a Virágos-sár oldalában, 850–900m tengerszint fölötti magasságban helyezkedik el. Az Őserdő első 25 hektárát az 1800-as évek első felében az akkori tulajdonosok, a Keglevichek vették ki a gazdálkodásból. 1942-ben Király Lajos erdőmérnök javaslatára Pallavicini őrgróf a teljes jelenlegi területet véglegesen kivonatta a fakitermelésből és azt a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátotta, majd az Őserdőt, mint a hazai magashegyi bükkösök legidősebb és egyik legszebb állományát az Országos Természetvédelmi Tanács az évben védetté is nyilvánította. 1977-ben fokozottan védett státust kapott a terület, s 2000-ben egy rendelet értelmében az Őserdő területe 375,3 hektár kiterjedésű erdőrezervátummá, illetve ebből 59,3 hektár magterületté lett nyilvánítva. A magterület 2016-ban a ’Long Untouched Forest’ természetességi kategóriába került besorolásra (Buchwald tipizálás), majd 2018-ban bekerült a ’Primary Forests of Europe’ adatbázisba is. A hagyományosan Őserdőként ismert terület 25,64 hektáron fekszik. 

– Az erdő természetes életén itt lassan 200 éve nem változtatott az ember, a 180-250 éves faóriásokat is tartalmazó állomány zavartalanul éli a maga természetes életét, valamikori művelésére mára csupán az átfutó hajdani kisvasúti nyomvonal emlékeztet. A tekintélyes, tiszteletet parancsoló fákat már csak a szelek, viharok és a hó, jég tizedelik. A Nyugat-Magyaroszági Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Program, az Ökológiai Kutatóközpont, illetve a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és projekt-partnerei folytatnak itt tudományos erdő- és élővilág- kutatásokat – nyilatkoztak.