A pokolból tért vissza a rejtélyes Heves megyei prófétanő

A színjátszásnak minden értelemben nagy keletje volt annak idején. Volt, aki szórakoztatott, volt, aki visszaélt előadóképességeivel. Lássunk két történetet!

HATVANI KÖZLÖNY. VEGESTARTALMU HETILAP: MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 1900. JÚLIUS 19. 

Asszony próféta. 

Bodák Maria vámos-ujfalusi illetőségü asszony, aki férjével együtt az alvidéken kereste kenyerét, de megunva a nehéz munkát, felcsapott prófétának és most a Hevesmegye községeit vette czélba. A furfangos asszony első sorban az asszonyokból alakult olvasó-társulatokat keresi fel s azok előtt nagy hévvel bizonygatja, hogy ő a másvilágról, a pokolból jött vissza, ahol két évig égett, s hogy állitásait bebizonyitsa, a hiszékeny női hallgatóságának megmutatja a megperzselt hátát (amelyet bizonyára még az anyja fürösztelés közbe megforrázhatott), a lábán megkinzott ujjait, nyelv verességét, haja megperzselését és előadja, hogy a pokolban mily kegyetlenül bántak vele az ördögök és hogy minő kinokat szenvednek ottan a bűnös lelkek, Végre, hogy a pokolból a boldogságos szűz kegyelme által szabadult ki, ami miatt a pokol királya, a sánta Luczifer oly haragra lobbant, hogy neki onnan tűhegyeken és ölhosszu éles borotván keresztül kellett kijönnie, hogy még e világon két évig kell vezekelnie és csak annak elmultával fog egyenesen a menyországba bejutni.

Elmondja kinek, hogy apja, anyja, gyermeke minő sorsban van a másvilágon. Persze a hallgatóság közt helyet foglal az iskolás gyermeksereg is s szivja magába ezeket a vad érdekességeket. A hiszékeny és vakbuzgó nép szentül hiszi a csábitónak minden szavát s uj prófétának utolsó filléreit, szalonnáját, lisztjét odaadja, csakhogy a pokol kapuit elkerülhesse. Maria asszony pedig jót nevet a markába és nagy ájtatos arczczal ott hagyja a rászedett hiszékeny hallgatóságát. 

GYÖNGYÖSI UJSÁG. TÁRSADALMI HETILAP. 1900. JANUÁR 14. 

Szintársulatunk. 

Szintársulatunk a lefolyt héten is minden tekintetben megfelelt várakozásainknak. Változatos műsor, összevágó előadások vannak és mégis – a közönség távol marad a szinháztól. Ez bizony egy cseppet sem válik Gyöngyös városának dicsőségére. A napokban a „Magyarország” már megénekelte e dolgot és nem épen hizelgő kifejezéssel illette érthetetlen közönyünket, mely annál is kevésbé jogosult mert szinészeink, élükön Jeszenszky Dezső igazgatóval mindent elkövetnek a siker érdekében. Ily szorgalmat még szintársulatnál nem is tapasztalunk. A rendes előadásokon kívül zóna – ifjusági s tudná a jó isten mi mindenféle előadás van de ez mind nem használt, mind hiába, nincs aki megnézze. Nézetünk szerint vagy ne adjon a helyhatóság engedélyt a szintársulat bejövetelére míg illetékes módon a közhangulatot ki nem puhatolja, vagy ha már „sinc ira et stúdió” megadja az engedélyt, iparkodjék akár direkt akár indirekt úton a szintársulat megélhetésést elősegiteni, de a város jó hirnevét veszélyeztetni, országos meghurczoltatásnak kitenni szerintünk helytelen dolog. 

– Ez persze inkább a jövőre vonatkozó direktiva akar lenni, mert a jelenben már csakis az érdeklődés felkeltése, a szinházlátogatás előmozditása czélunk. Pótolja közönségünk a hatóság körültekintésének hiányát.