Örömforrás ez a hobbi, a varrás és a közösség feltölti az egri foltvarrókat

Jubileumi kiállítással ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját az Egri Kolping Család Foltvarró csoportja. A tizenegy tagú alkotói közösség legjobb és legfrissebb munkáit a Bartakovics Béla Közösségi Házban lehet megtekinteni szeptember 9-ig. 

A Foltok tánca című kiállítás pénteken nyílt meg, előbb Kupihár Jánosné, a csoport vezetője köszöntötte a kiállítótermet megtöltő vendégeket, majd Siska-Gacsály Ildikó, az Egri Kulturális és Művészeti Központ munkatársa méltatta a közösséget. Mint mondta, gyönyörű alkotások láthatók, a közösségi élmény értékteremtésre, tiszteltre, szeretetre tanít, a közös cél az alkotás öröme. Ezek tudják megerősíteni az embereket. Kívánta, még sokáig működjön a csoport mindenki örömére.

Ezt követően Mag Kálmánné, a Magyar Foltvarró Céh régiós vezetője, a tiszaújvárosi Tiszavirág Foltvarrókör vezetője idézte föl az egriek történetét, a húsz évvel ezelőtti megalakulást, az adományokat, kiállításokat, a kapcsolatokat, a táborokat. A két csoport jó barátságban van egymással, meg szokták látogatni egymást találkozókon. Elmagyarázta azt is, mi a foltvarrás lényege: az anyagdarabokból egy új egész születik meg. A kezdetekkor kézzel készült takarókat számos tárgy követte, a varrógépekkel még egyszerűbb, gyorsabb lett a patchwork, de a legbonyolultabb mintákat ma is kézzel varrják össze.

Kupihár Jánosné, a csoport vezetője elmondta, a művelődési központban tevékenykednek, hetente egyszer gyűlnek össze. A covid járvány óta rengeteg munkájuk készült, abból állították össze a tárlatot, kissé zsúfolt, de meg akarták mutatni a sokféle munkát, a kiállításra hoztak faliképeket, ágytakarókat, gyerekeknek való apróságokat, terítőket, párnákat. Ezek javát rokonoktól, ismerősöktől kellett elkérni erre a pár napra, hiszen a tárgyak ajándékba készülnek. A két évtized alatt rengeteget tanultak, volt miből szemezgetni. Hozzátette, idén a járvány miatti szünet után ismét megtartották nyári táborukat, a három napos találkozón hatvanan vettek részt az ország minden tájáról. Elárulta, most tizenegyen vannak, de voltak korábban 23-an is. Van, aki a járvány, van, aki kora miatt nem jár már közösségbe. Továbbra is tartanak azonban tanfolyamokat és várják az új csatlakozókat, fiatalokat, nyugdíjba készülőket is.

Palkovics Istvánné húsz éve a klub tagja. Szentistváni matyó lány, gyerekkoruktól varrtak, hímeztek, nagyon szereti csinálni, türelme is van hozzá. A foltvarrást előbb munka mellett kezdte el, majd egyre többet foglalkozott vele. A takarók a kedvencei, hasznosak, ellátja a családot szebbnél szebbekkel. A kiállításra hozott faliszőnyegeket, takarókat, táskákat, hátizsákokat is: karácsonyra tizenöt hátizsákot készített családtagjainak. Ezeket a tárgyakat a megajándékozottak mind használják, nem is azért készíti őket, hogy a szekrényben álljanak. Szerinte nagyon jó a közösség, a tagok már nyugdíjasok, a heti találkozókon jól érzik magukat, megbeszélik a problémákat, de sütnek-főznek is elméletben. Fiatalokat várnak maguk közé, akik továbbviszik a tudásukat, varrás iránti szeretetüket.

Márton Margó tagja az Egri Kolping Családnak, sok éve csoportjuk hozta be Mezőkövesdről a foltvarrást, Oroszné Klári néni mutatta be a műfajt. Beleszerettek a munkába és elindult a képzés, ő pedig maradt a csoportban is. Hobbijává vált a foltvarrás. Elárulta, mindig az anyag varázsolta el, sok munkát készített, főleg gyerekeknek. Szereti a textilképeket, kagylós, fonalas díszítéseket használ. Rengetegféle technika létezik, a patchworkben a csillagos ég a határ. Beszélt arról, hogy rengeteg a jó ötlet és az anyag is. A kezdetekkor a turkálókban vehettek jó darabokat, ma már sok textilt szerezhetnek be, amelyek passzolnak egymáshoz és gyönyörűeket lehet belőlük alkotni.

Szerinte ez örömvarrás, a belemerítkező embert feltölti, ezért nem ismer fáradtságot. A táborok alkalmával is rengeteget tanulnak, éjszakába nyúlóan varrnak. A heti közös foglalkozások sem csak feltétlenül a szigorú munkáról szólnak, beszélgetnek, beviszik megmutatni az otthon készült tárgyakat. Szerinte ezek a közösségek hiányoznak mindenhol. Hozzáfűzte, a foltvarrás figyelmet és fegyelmet igényel, edzi az akaratot. Nagy kihívás valamit létrehozni, de a végén kijelenthetik, megcsinálták. Nagy boldogság, hogy másokkal is megoszthatják örömüket, várják az embereket, hogy ellátogassanak a kiállításra.