Ornitológus

2022.09.30. 20:00

Dr. Solti Béla kedves madarai a sólymok, a sasok, de a papagájokat is szereti

A Rózsaszentmártonban élő dr. Solti Béla ornitológus, a gyöngyösi Mátra Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa a közelmúltban a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta Novák Katalin köztársasági elnöktől a madártan és a madárcsonttan kutatása terén végzett munkája elismeréseként.

Szabó István

Dr. Solti Béla szerint a fauna folyamatosan változik

Forrás: Albert Péter/Heves Megyei Hírlap

Dr. Solti Béla dolgozószobája hamisítatlan múzeumi hangulatot áraszt a tárgyi emlékeivel. A tudós elmondta, hogy már gyerekkorától a madarak érdekelték. Egy-két madártani könyvből igyekezett érdeklődését kielégíteni. Az egyik osztálytársa apja vadász volt, vele járt ki az erdőbe, mezőre, hogy a szabadban látcsővel figyelhesse meg a szárnyasokat. 

– Apám a fővárosi főügyészség ügyésze volt, emellett kiváló műszaki érzékű ember. Azt akarta, hogy szakmát tanuljak a biztos megélhetésért, ezért Budapesten textiltechnikus-végzettséget szereztem, de ez nagyon nem érdekelt. Ezután már az érdeklődésemnek megfelelő tanulmányokat szerettem volna folytatni, s végül a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre jelentkeztem. Ornitológusképzés nincs hazánkban, de a soproni egyetemen volt erdővédelemtan tanszék, ami az állatvilággal is foglalkozott. Igazi csoda volt számomra az intézmény gerincesgyűjteménye a preparált madarakkal, köztük sok ritka fajjal – emlékezett. 
Az egyetem után erdészeteknél dolgozott, keresve a lehetőséget, hogy azzal foglalkozhasson, amit szeret. A gyöngyösi Mátra Múzeumba került, s évek során munkatársaival az ország második legnagyobb madár- és emlős csonttani gyűjteményét állította össze. 

– A fizetésem kezdetben jó, ha a fele volt annak, mint az erdőgazdaságban, de fiatal fejjel, család nélkül még ez nem érdekelt. Albérletre sem futotta, szó szerint benn laktam a múzeumban. Akkoriban a fejlesztésre nem voltak pályázati lehetőségek, mint ma, csak a múzeum pénzére számíthattunk, ami elég kevés volt. A gyűjtemény szempontjából értékes dolgokat vadászoktól, magánemberektől lehetett beszerezni, a jó kapcsolatok kiépítésével ajándékba is kaptunk sok mindent. Később preparálással sikerült némi pénzt szerezni, majdani feleségem preparátorként dolgozott a múzeumban. Igyekeztem minden fellelhető régi gyűjteményt megvásárolni. Különösen jelentősek voltak a gimnáziumokból átvett biológia szertári tárgyak, mert azok közül az iskolák közül több is egyházi tulajdonban volt annak idején, és a külföldre került szerzetesek a világ minden részéről küldtek egzotikus anyagot. Magánkézből is jelentős kollekciókat sikerült megvenni, például a legnagyobb hazai, mintegy harmincezres darabszámú tojásgyűjteményt – összegezte dr. Solti Béla. 

A szakember fő kutatási területe a madarak csontjai, illetve a táplálékvizsgálatok a nappali ragadozóknál, melyet egyedül ő végez az országban. 
– Elsősorban a sólymokkal foglalkoztam, azok csontvázainak összehasonlító morfológiai kutatásával. Az egyes csontokból határoztam meg, hogy milyen faj volt az adott állat. Később szűkült a kör, az európai nagy termetű sólyomfajok csonttanát kutattam, ebből doktoráltam. A kis termetű sólymokból írt kandidátusi munkámat is megvédtem szakmailag, de a kötelező két nyelvvizsgából csak az egyik sikerült, így nem lettem kandidátus. Ma már nincs jelentősége – legyintett dr. Solti Béla. 
Az ornitológus a parlagi sas kutatásának fellendülése óta a mai napig is foglalkozik ezzel a madárfajjal. 

– Hála a fokozott védelemnek, most már jó helyzetben vannak a ragadozó madaraink. Már nem jellemző, hogy vadásznák őket, de a mérgezés nagy probléma. Soha ennyi nagysólyom, sas nem volt hazánkban. A fauna folyamatosan és nagymértékben változik, a kutatására mindig szükség van. Rengeteg új madárfaj jelenik meg. A nagysirályok közül a halászsirály, a ritka, tengerparti csérfajok közül a kacagó-, a kerti vagy a lócsér is gyakrabban tűnik fel. Többen madarásznak hobbiból, és nagyon komoly eszközökkel, így több az észlelés is. A megjelenésük oka a klímaváltozás. Az élőhelyek csökkenése mindenhol jellemző probléma, emiatt még nem jönnének ide. Jó pár éve egy tizenhét egyedből álló fakókeselyű csapat jelent meg az Alföldön. A balkáni háború üldözte el őket a lakóhelyükről, és kóboroltak – magyarázta. 
A muzeológus szabad idejében is madarakkal foglalkozik, a 120–150 egyedes papagájtenyészete országosan jelentős. 

– Mindig a ragadozó madarak érdekeltek, solymásztam is, de már nem tetszett, hogy mennyi más állatot meg kell ölni azért, hogy én egy sólymot fenntartsak. A papagájok csak a görbe csőrük révén hasonlítanak a ragadozókhoz, de békések. Már 45 éve tenyésztem őket, figyelek arra, hogy fajtatisztán szaporodjanak – emelte ki dr. Solti Béla. 
 

Névjegy: dr. Solti Béla

Született: Balassagyarmaton, 1948-ban 
Tanulmányok: ­Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1971, okleveles erdőmérnök; Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1982, doktori cím Munkahely: A Nagybörzsönyi, illetve a Litkei Erdészet 1971–1974 ; Mátra Múzeum, Gyöngyös, 1974–2011-es nyugállományba vonulásig 
Család: nős, egy lánya és két unokája van
Hobbi: papagájtenyésztés 
Kitüntetések: Múzeumi Nívódíj 2009, Kerecsensólyom-díj 2014, Chernel István-emlékérem 2018, Magyar Ezüst Érdemkereszt 2022  
Társadalmi tevékenység: A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Heves Megyei Csoportja elnöke 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában