Idegen

Nemrég az egri Felsővárosból Lajosvárosba tartó ­12-es busszal utaztam majdnem végállomástól végállomásig. Szerencsém volt, pont úgy tudtam leülni a majdnem üres buszon, hogy kiláttam előre a sofőr mellett. Az egyik megállónál egy idős hölgy szállt fel, megkérdezte a sofőrt, hogy megáll-e valahol. A sofőr azt felelte, hogy ő nem tudja, melyik az a megálló, mert nem egri. Meglepődtem, és el is könyveltem magamban, hogy milyen bunkó a buszvezető, aztán arra gondoltam, lehet, hogy nem az, ki tudja, mennyi goromba emberrel találkozott már aznap. Igaz, ez nem mentesíti, csak megmagyarázza a viselkedését. 

Pár megállóval később két középiskolás lány szállt fel vihogva, addigra már tele lett a busz, nem tudtak hátramenni, tanácstalanul néztek, hogy az utazótáskát hová tegyék. A sofőr szólt nekik, úgyis csak az egyik ajtó nyílik, rakják a másik elé. A lányok beszédbe elegyedtek a fiatal és sármos sofőrrel, akin látszott, megkönnyebbült, hogy elmondhatja, zavarja, ha nem tud válaszolni a kérdésekre. Kiderült, nem modortalan volt a korábban, csak próbált mentegetőzni. Szolnokról helyezték át egy hétre, és a nem tudta megjegyezni az összes megálló nevét. Próbált udvarias lenni, de sokan az első szavai után felháborodtak, meg se hallgatták. Volt, aki elhitte, volt, aki nem. Volt, aki dünnyögött róla, amíg el nem mondták neki, hogy nem helyi a férfi. Első benyomásom után rájöttem, egész jó fej fickó a sofőr. Talán csak zavarban van az, akit bunkónak hiszünk.