Jegyzet

2022.11.26. 08:00

Kocsonya

Barta Katalin

Illusztráció

Forrás: PixaBay

Sok van, mi csodálatos, de az év első fagyos hajnalain nincs csodálatosabb dolog a kocsonyafőzésnél. A fene tudja, miért van úgy, hogy ekkor az ember tartalmasabb, zsírosabb, ráérősebb étkekre vágyik. 

Egy biztos, minden évben eljön az alkalmas pillanat. Amikor az ember lánya hajnalban kinéz az ablakon a novemberi ködös tájra, akkor egyszer csak valami kimondhatatlan vágy fogja el, hogy bent teremtsen meleget, valami otthonosat. 

Szinte mindegy, miként teszi ezt. Gyertyát gyújt a komódon, befűt a kályhába, hogy melegre ébredjenek szerettei. Én ilyenkor kocsonyát főzök. Nagy fazékban, mindenféle csülkökkel, sertéskörmökkel, bőrkékkel és rengeteg fokhagymával, szemes borssal. Odarakom a matériát a tűzhelyre, és hagyom, hogy lassú tűzön órákig barátkozzanak egymással az ízek. 

Az egész házban kocsonyaszag van, de nem bánom. Szeretem, ha ételszagot érzek egy házban, legyen az húslevesé, pörkölté, kocsonyáé, rántott húsé, vagy éppen a sütőben illatozó vaníliás kekszé. Ez az otthon, ez a biztonság emléke. 

A kocsonyát leszűrni is élmény. Kiszedni a koncokat, cupákolni egy jót a megmaradt csontokról. S végül kimerni a tányérokba a tiszta levet, ráhinteni cseppnyi borsot, pirospaprikát, és türelmesen várni. 

Kocsonyából nem lehet keveset főzni, így mindig kiszámítom, kinek jár egy-egy tányér. Szerencsére sokszor kevésnek bizonyulnak az adagok. 
 

 

Címkék#jegyzet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában