Évi 500 körözést adnak ki a mónosbéli gyermekotthonosok miatt, akiktől félnek a falubeliek

A gyermekotthon és a település kapcsolata volt a téma a mónosbéli önkormányzat decemberi képviselő-testületi ülésén, amelyre az intézmény vezetőit is meghívták. Az októberi közmeghallgatáson több lakó panaszkodott a nevelt gyerekek viselkedése miatt. Varga Sándorné polgármester elmondta, a közmeghallgatáson fölvetett ötletről (maradjon a gyermekotthon, vagy kérjék, hogy legyen helyette idősotthon) a falubelieket, a 225 kiküldött kérdőív közül 163 érkezett vissza, 149 lakos változást szeretne. A polgármester azt is elmondta, a gyermekotthon mérete a község 350 fős lakosságához mérten nagy, hiszen egyszerre 58-an lehetnek ott. Kifejtette, 5-6 éve változott meg minden, addig jó volt a kapcsolat, részt vettek egymás életében az intézménnyel. Sőt, az önkormányzathoz is jöttek dolgozni hárman, de az öröm csak a fizetésig tartott. A falu befogadó egy bizonyos pontig, elérték a határt. Kifejtette, ő mindenki érdekeit képviseli, úgy a községét és lakóiét, mint a gyermekotthonét és az ottani gyerekekét.

Sinka Zsolt, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Heves Megyei Kirendeltségének igazgatója szerint az intézmény 1952 óta van itt, 1973-ban épült a 4-5 csoportos lakásotthon. Mónosbél befogadó település, ezt tapasztalták akkor is, amikor ideköltözött a fogyatékosok lakásotthona is. A feladat a gyerekek ellátása, ez a társadalom közös érdeke. Megjegyezte, sok dolog félrement, valami nem az ő kompetenciájuk. Ha korábban nem volt ilyen probléma, akkor vissza lehet állítani a korábbi állapotot.

Nyesőné Maksa Erika, a Heves Megyei Gyermekvédelmi Központ intézményvezetője szerint a mónosbéli otthont kettévették, van a 48 fős gyermekotthon és egy tíz fős lakásotthon. Előbbiben papíron 44-en vannak, de csupán 16 gyerek van bent ténylegesen, közülük négy kollégista. A lakásotthonban kilencen vannak, ketten kollégisták. A többiek engedély nélkül eltávoztak. Mivel ez nem javítóintézet, nem zárt intézmény, így, ha a rendőrök behozzák őket, egyből el is mennek. A 14 év alattiakat kísérik az iskolába és csak így mehetnek ki a faluba is. Mint mondta, az előző vezetés nem azt a szemléletet képviselte, amit az új, vissza szeretnének épülni a község életébe, de ez nem fog varázsütésre menni. Aki itt marad, az szeret itt lenni, aki nem ilyen szükségletű, arról szakmai úton gondoskodnak.

Kovács József egri rendőrkapitány szerint a kis bélapátfalvi őrsnek sok papírmunkát ad az évi ötszáz körözés a mónosbéli gyermekotthonosok miatt. A községben egyébként kevés a bűncselekmény, a körzeti megbízott igyekszik rendet tartani. Tudni kell, ha a gyerek rendőrrel érintkezik, az csak a jéghegy csúcsa. A fiatalok ismerik a jogaikat, elmennek a falig, ami nem biztos, hogy egybeesik a helyi értékrenddel. Fölelevenítette a tavalyi súlyos bűncselekményeket, amikor kiszökött mónosbéli nevelt gyerekek csoportos rablásokat követtek el sorozatban (hatuk közül egy van letartóztatásban, aki enyhén fogyatékos és belevitték a balhéba, a többi javítóintézetben, mint később kiderült), még szerencse, hogy Egerben, nem Mónosbélben. Nem tudja, mi a megoldás, talán picit nagyobb kontrollra van szükség. A szökött gyerekek ugyanis potenciális áldozatok, vagy elkövetők is lehetnek.

Gál Győző körzeti megbízott elmondta, ő az otthonban tartott bűnmegelőzési előadásokat is. Régen kimenőkönyvet vezettek, a boltba is azzal járhattak ki a gyerekek, hozzászoktak ők is és a gyerekek is. Ez ma már nincs, hiába kérte az otthon előző vezetését. Antal József, a helyi polgárőrség vezetője félelemet tapasztal a településen, emiatt sem mertek beszélni a problémákról a közmeghallgatáson. Szerinte a nevelőotthonos gyerekeknek figyelemre van szükségük a nevelők részéről.

Országh-Matisz Lilla képviselő is megjegyezte, amikor ideköltöztek 2014-ben, a gyerekek együtt játszhattak, ez megszűnt. Ma rossz példát mutatnak a gyerekotthoniak és félelmet keltő találkozások fordulnak elő. Elmondta, egy kislányt körbeállt három fiú, elvették a sapkáját és a telefonját. Örülne, ha lenne előrelépés az együttműködésben, de a dolgozóknál is nagy a fluktuáció. Surányi Józsefné képviselő azt mesélte el, hogy a fogyatékosokkal befogadó volt a község. Ma viszont az idősek a temetőbe sem mernek elmenni egyedül, s ott is előfordult, hogy az oda kivitt anyák napi rózsacsokor délután már az otthonban volt. Hajnákné Koós Zsuzsanna szerint amíg kicsiként érkeztek ide a gyerekek és itt nőttek föl, jól működött az intézmény, a lakók fölnőve megállták a helyüket a világban. A maiaknak nincs szórakozási lehetőségük, csak a csatangolás a község három utcáján.

Sinka Zsolt szerint a helyi gyerekeknek ugyanúgy ingerszegény a környezet, mint a nevelőotthoniaknak. A félelem szerinte abból adódik, hogy a helyiek nem ismerik az intézetet. Ezért invitálja is a helyieket az intézménybe. A változáshoz együttműködés szükséges, az iskolát is be kell vonni, együttes erővel kell elsimítani némely gyerek vadságát. Úgy látja, nem egyedi a mónosbéli probléma, mindenhol előfordul, ahol van gyermekotthon. Az nem megoldás, hogy áttolják például Bélapátfalvára a problémát. Hangsúlyozta, a pandémiás helyzet sem segítette a nevelést és a település életébe való beilleszkedést. Fölelevenítette, régen azért könyörögtek környékbeli iskolák, vigyék hozzájuk a gyerekeket, hogy ne zárják be, ma alig van alsós, mert a helyiek nem íratják oda a mónosbéliek miatt. Szerinte nem tudnak múltbeli, nem igazolható esetekkel foglalkozni, ha történik valami, azonnal jelezni kell.

Nyesőné Maksa Erikával együtt úgy gondolják, minden negatívum mellett ugyanannyi pozitív dolgot is lehet mondani a nevelt gyerekekről, van, aki rendészeti szakközépiskolába jár, vannak, akik a Neumannba, nyáron grassroots bajnokságot nyertek a focistáik, többen nemzetközi teqball versenyen voltak, s Budapestre járnak színházba. Kiemelte, sok sérüléssel érkeznek a gyerekek az otthonba, nem szeretnék, ha ez menne a továbbiakban is, mindenkire szükség van a változáshoz.