Bükkösök helyett elegyes erdők lesznek vármegyénkben

A közelmúltban az LMP terjesztett be határozati javaslatot a parlamentben a bükkösök megóvása érdekében. A megkezdődött klímaváltozási folyamat ugyanis nagymértékben érinti az őshonos fafajt, amely csak a magasabb hegyekben maradhat meg. Javaslatuk szerint nem engedélyeznék a bükkösök tarvágását, külön védenék az idős állományokat és kompenzációt javasolnak az erdőgazdaságoknak. 

Megkérdeztük az Egererdő Zrt. vezérigazgatóját, Dobre-Kecsmár Csabát, hogy az állami erdőgazdaság hogyan alakítja át az erdőművelést és az erdőtervezést. Mint kérdésünkre megírta, a klímaváltozás az egész világot, így benne az erdei életközösségeket és az erdészeti ágazatot is befolyásolja. A szakma hangsúlyozottan figyel az erdők klímavédelmi szerepére (oxigéntermelés, szén-dioxid-elnyelés, levegőtisztítás, árnyékhatás miatti hőmérséklet-csökkentés, pormegkötés, vízvisszatartás), de a megváltozott klíma erdőkre gyakorolt hatását is nap mint nap tapasztalják. Több lehetőség is nyílik ezek mérséklésére, egyebek közt a természetes erdőfelújítás, a kis területekre (lékekre) alapozott és a természetes folyamatokra leginkább alapozó örökerdő-gazdálkodási formák alkalmazása, a klímaváltozást jobban tűrő fafajok ültetése, például a lucfenyők őshonos elegyes lombos állományokra történő cseréje. Ide tartozik az elegyességre való törekvés, a biodiverzitás fokozása, így ugyanis a társulások ellenállóbbak a klímaváltozás hatásaival és a különböző károsítókkal szemben, de beletartozik az álló és fekvő holtfa visszahagyása, a hagyásfák megőrzése vagy szegélycserjés kialakítása is, utóbbi például a szél szárító hatását akadályozza. 

Dobre-Kecsmár Csaba szerint ezekkel biztosítható a leginkább bükkös erdeink fenntartható kezelése, fenntartása és ellenállóbbá tétele. Kiemelte, a jogszabályok az őshonos erdőállományokban, így a bükkösökben is csak a természetes erdőfelújítási módokra alapozott erdőgazdálkodást teszik lehetővé. 

A vezérigazgató megjegyezte, a klímakutatások alapján a szárazabb időjárás hatására a tölgyes és bükkös klíma erdőhatára magasabb térszintre tolódik, így a bükkösök helyét várhatóan tölgyelegyes-bükkösök vehetik át. A tudósok szerint a magashegységi bükkösök csak a leghűvösebb, legpárásabb helyeken, hegységeink legmagasabb, északi kitettségű oldalain maradnak csak meg. 

Dobre-Kecsmár Csaba szerint a jogszabályok már ma sem teszik lehetővé a bükkös erdők és egyéb őshonos lombos erdők tarvágását. Csak természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodás folytatható, fokozatos felújítóvágások, szálalóvágások és örökerdő-gazdálkodás formájában, egyre inkább az utóbbi felé eltolódva. Az erdőgazdálkodási beavatkozásokat az erdőtervek rögzítik, melyek összeállításában az erdészeti hatóság, a természetvédelmi kezelő nemzeti park igazgatóságok és a területileg illetékes erdőgazdálkodók szorosan együttműködnek. A már megtörtént beavatkozásokat is ellenőrzik ezek a szervezetek. 

Arról is érdeklődtünk, lát-e lehetőséget arra, hogy az erdőkben a természetes állapotban tartás kerüljön előtérbe, az alapanyag-termelés pedig csökkenjen. Mint a vezérigazgató válaszában fogalmazott, Trianont követően a társadalom faigényének biztosítása megkövetelte a határokon belül maradt erdőségek gazdálkodásba vonását. Erdeink a száz évvel ezelőtti – jellemzően tarvágásos – erdőgazdálkodás nyomait viselik, ezért a mai szakemberek fontos feladata ezen erdőállományok természetesebbé alakítása. A Soproni Egyetem klímavédelmi erdészeti kutatásai, a kíméletes technológiák és természetközeli erdőgazdálkodási módszerek bevezetése mind arra irányulnak, hogy az erdő vitalitása és természetességi állapota egyre nagyobb legyen. A vezérigazgató szerint tény, hogy az erdő nem búzaföld, a rövid tenyészidőszak helyett akár több emberöltőre is szükség van, hogy lássák munkájuk hatásait és eredményét. 

A finanszírozással, illetve a szükséges fa alapanyag előteremtésére, illetve a hazai fafelhasználás csökkentésére vonatkozó kérdésünkre a vezérigazgató azt írta, Magyarország már ma is több fát használ fel, mint amennyit a hazai erdőkből évente kitermel, a felhasználás évenként tízmillió köbméter, a kitermelés ennek háromnegyede. Az itthon kitermelhető faanyag mennyiségének növelése további erdőtelepítéssel és fásítással valósítható meg, gyenge minőségű, élelmiszer-termelésre gazdaságosan nem alkalmas szántóterületek erdő művelési ágba vonásával és az egyéb fásítások (útszéli, mezővédő, energetikai célú ültetvények) növelésével. A hazai fa alapanyagot nagyobb arányú külföldi behozatallal szeretnék kiváltani, az nem oldja meg a fogyasztói társadalom által generált globális problémákat. A mai kor kihívásai a helyben, fenntarthatóan megtermelhető és megújuló nyersanyagokra, energiahordozókra alapozva kezelhetőek a legkisebb ökológiai lábnyommal. 

Dobre-Kecsmár Csaba fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a fa nemcsak megújuló és újrahasznosítható nyersanyag, de a fából készült termékek, szerkezetek egyben fontos szén-dioxid-raktárak is, hiszen a bennük lekötött szén-dioxidot évszázadokig is képesek tárolni. Napjaink fával mint nyersanyaggal kapcsolatos kutatásai ezt a szempontot is a középpontba helyezik.