Elhunyt édesanyjára, az egri vár szeretett múzeológusára emlékezik családja

Édesanyám a békés megyei Dévaványán született. A helyi általános iskola után Szeghalmon, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, magyar-néprajz szakon.

Egyetemistaként került az egri vármúzeumba gyakorlatra, közel negyven évig dolgozott itt lelkesen és elhívatottan. Itt ismerkedett meg férjével, Dr. Csiffáry Gergely (1948-2014) történésszel is. Közös kötetük Parád történetéről jelent meg. Két fiuk (Gergely és Gábor) és öt unokájuk született.

2007-ben, megyei múzeumigazgató-helyettesként ment nyugdíjba. Közel négy évtizedes munkássága alatt számos tanulmányt, cikket és könyv fejezetet írt. A táplálkozási szokások, viseletek, hímzések, szőttesek voltak kiemelt kutatási területei. Heves megye és Észak-Magyarország mellett a Kárpát-medence számos más tájegységének népművészétével is foglalkozott.

Aktívan részt vett a múzeum néprajzi gyűjteményének gyarapításában, hazai és külföldi kiállítások, tájházak rendezésében, a népi iparművészek továbbképzésében, a Heves Megyei Honismereti Egyesület és a Heves Megyei Népművészeti Egyesület munkájában. Évtizedeken keresztül tanított néprajzot az egri főiskola különböző tanszékein.

Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el szakmájától. Szívesen olvasott népművészeti, régészeti témájú könyveket, útleírásokat, vagy Rejtő Jenő köteteit és sok időt töltött unokáival. Imádott főzni, vasárnaponként a magyar konyha kiváló fogásaival kényeztetett bennünket.

Munkásságáért jónéhány elismerésben részesült, megkapta többek között az Ortutay Gyula emlékérmet, a Gunda Béla díjat, a Király Zsiga díjat és a múzeumi szakterület miniszteri kitüntetését is, a Móra Ferenc díjat.

Csiffáry Gábor