Sorskerék

Csinálj meg mindent most, mert sose tudhatod, mi jön közbe, mondogatta édesanyám. Ez borzasztóan idegesítő mondat volt gyerekkoromban. Éreztem, hogy igaz, de kamaszként mégis bosszantott. Színes az élet, bármi történhet, mondta egy régi munkatársam. Egyszer hopp, másszor kopp, szól a népi bölcsesség, nehogy elbízzuk magunkat, ha jól mennek a dolgok. A buddhizmus sorskereke is arra int, hogy a szerencse forgandó. 

A gondtalan időszakok a legveszélyesebbek. Amikor élvezzük a jó időt, sétálunk, süt a nap, a Tavasztündér táncol az ágak közt. Amikor az ember otthon van a szeretteivel, jól érzi magát, biztonságban, békében, és szinte eszébe se jutnak a gondok. Ilyenkor senki se gondol arra, hogy rossz is van a világon. 

Én is így voltam a minap, minden rendben ment, amikor ügyeletet kellett hívni a lányomhoz. A doktor úr kijött, megvizsgálta és beutalta a gyermekosztályra. A békés estének vége lett. A mentős, aki vitt minket, türelmes és kedves volt, de megijesztett. Az osztályon az orvos és az ápolók is rendesek voltak. Szerencsére a legrosszabb, ami miatt beküldtek minket, nem következett be, de éjszakára ott kellett maradnunk megfigyelésen. Bent lehettem a lányommal, és eszembe jutott, hogy amikor nekem ennyi idősen kivették a mandulámat, velem nem lehetett bent senki, napokig egyedül voltam. Mi egy ágyat kaptunk ketten, de a lányom még ijedten is megtalálta a jót: „anya, legalább összebújhatunk”. 

Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock