A legszebb hivatás enyhíteni a betegek fájdalmát, vallja a gyöngyösi kórház ápolőnője

Május 12-én ünneplik világszerte az ápolók nemzetközi napját. Az egészségügyi ellátás nélkülözhetetlen szereplőinek mindennapjairól Ludányi Ferencnével, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház dolgozójával beszélgettünk. A Gyöngyöstarjánban élő ápolónőnek a gyöngyösi kórház volt az első munkahelye 38 évvel ezelőtt, azóta folyamatosan itt dolgozik. Mint mondta, a családjában nem volt egészségügyi dolgozó.

– Gyerekkoromban kíváncsivá tett a rendelők miliője. Nagyon aranyos volt az akkori körzeti orvos, és a kedvessége megerősítette bennem a vonzódást a pálya iránt. Hatvanban végeztem a Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában 1985-ben, és az év augusztus elseje óta dolgozom itt a kórházban. A gyermek szakrendelésen kezdtem három éven át, majd az első gyermekem születését követően a reumatológia szakrendelésen folytattam 2007-ig. Azóta dolgozom az urológia szakrendelésen – emlékezett vissza Ludányi Ferencné.

Az ápolónő azzal folytatta, hogy mindig örömmel érkezik be a kórházba, erőt ad neki a betegekkel való kapcsolat.

– Az urológiára pedig súlyos problémákkal is érkeznek betegek. Az a legnehezebb, amikor fiatalok jönnek, nagyon komoly betegségekkel. Tartani kell bennük a lelket, erősíteni őket. Ez engem is megvisel, mert nem jó az emberek szenvedését látni, de a fiataloknál különösen nehéz. Hála Istennek, ma már ha valaki időben jön, gyógyítható a hererák, a prosztatarák is. Van olyan betegünk, akit 15 éve kezelünk, és ugyanolyan életminőséget él, mint azelőtt. A rákbetegséget, ha időben felismerik, megfelelő kezelés esetén éveket, évtizedeket kap a beteg. Ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a korai felismerésre azoknál a rákbetegségeknél, amelyet lehet szűrni. Sajnos, olyanok is vannak, amelyek csak akkor derülnek ki, ha komoly tüneteket okoznak. De azokat is tudjuk kezelni – mondta Ludányi Ferencné.

– A munkám során nagyon fontos azt megérteni, hogy a beteg ember kicsit türelmetlenebb másoknál. Amikor eljön a rendelésre, nem tudja, mi történik majd vele. Szeretne mielőbb túlesni az egészen. Van, akinél szükség van nyugtatásra, egy-egy kedves szóra, mosolyra. Aztán amikor a beteg megkapja az ellátást, és a főorvos úr részletesen elmond neki mindent arról, mi várható, már nem elégedetlenül megy el. Később aztán többen is elmondják már, hogy nem félnek idejönni, mert fájdalommentesen esnek át egy-egy beavatkozáson. A betegektől mindig visszakapjuk azt, hálásak, hogy félelem nélkül jöhetnek hozzánk. A váróban is gyakran szükség van egy kis irányításra, nyugtatásra. Vannak betegségek, amelyeknél nem lehet öt perc alatt elintézni a vizsgálatot, a kezelést. Előfordulhat, hogy félóráig a főorvos úrnál van egy beteg. A várakozó ember viszont szintén türelmetlenebb, mint máskor – magyarázta az ápolónő.

Ludányi Ferencné, ha újra kezdené, akkor sem választana más hivatást magának. Mint mondta, azzal együtt így van ez, hogy sok minden változott 38 év alatt.

– Megtaláltam azt a helyet, ahol tényleg szívesen dolgozom. Nagyon szeretem a mai napig a munkám. Nem lehet szavakkal leírni, milyen jó érzés, ha az utcán is megismernek, és azt mondják: nővérke, olyan jól vagyok azóta, hogy maguknál jártam. Van úgy, hogy a munkám miatt kevesebb időt tudok a családommal tölteni, de ha enyhíthetem az emberek fájdalmát, az a legnagyobb tisztesség és fizetség. Ebben a hivatásban ez a legszebb – érzékenyült el Ludányi Ferencné.

Az ápolónő szerencsésnek érzi magát, mert mint mondta, a gyöngyösi kórházban mindig olyan orvosokkal és nővérekkel dolgozott együtt, akik szakmailag és emberileg is kitűnő kollégák voltak. Akik szintén a szívügyüknek érzik az egészségügyi munkát, tette hozzá.

– Egy-egy munkanap után a család jelenti a kikapcsolódást. Szőlőnk is van. Nagyon jó kimenni oda, mert ott csend van. A munka közben rengeteg bajjal, panasszal, betegséggel találkozom, fel kell töltődni ahhoz, hogy segíteni tudjak másoknak. Pihentet a kézimunkázás, az olvasás, a rejtvényfejtés, a templomban pedig új energiákat kapok. Mindig megköszönöm a Jóistennek, hogy erőt ad a munkámhoz – fogalmazott Ludányi Ferencné.

Az ápolónőt a Magyar Ápolási Egyesület a február 16-i országos ünnepségén szakmai elismerésben részesítette.