A svájci jeladós farkas ugyanazért járt pórul, mint felsőtárkányi, nagyvisnyói társai korábban

Az elmúlt hetekben nagy sajtóvisszhangot és közfelháborodást váltott ki a GPS nyakörvvel jelölt svájci farkas valószínűsíthető kilövésének híre Hidasnémetiben, akárcsak a szinte napra pontosan két éve lelőtt bolgár, szintén jeladós barátkeselyű ügye Szabolcsbákán, vagy a másfél éve történt tömeges madármérgezés Turán. Ezekben a kirívó esetekben jogos és szükséges a közfelháborodás, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik a hazai illegális ragadozópusztítás tükrében, és a konkrét bűncselekmények mellett a probléma gyökerével is foglalkozni kell – írta közleményben Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Intézet (MMI) szóvivője.

Az M237 néven elhíresült farkast Svájc legkeletibb tagállamának (Graubünden kanton) Vadászati és Halászati Hivatala 2022-ben fogta be és szerelte fel a GPS nyakörvvel. A vadon született és nevelkedett fiatal hím állatra tudományos kutatás céljából egy éves kora körül került a mozgásának nyomon követésére alkalmas eszköz, amelynek köszönhetően az eddig ismert leghosszabb európai farkaskóborlásnak lehettek szemtanúi a szakemberek. M237 útja során négy országban járt, míg végül Magyországon, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Hernádnémeti határából, a Hernádmenti Földtulajdonosi Vadásztársaság működési területéről érkeztek az utolsó jelei. A területileg illetékes Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai érzékelve a problémát azonnal tájékoztatták a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) illetékes nyomozóit. Az eset kivizsgálásában más nemzeti park igazgatóságok szakemberei mellett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) méreg- és tetemkereső kutyás egysége is részt vett.

Az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége az Európai Unió és a magyar állam által támogatott projektek keretében jött létre és működik immár egy évtizede. Az egység fő feladata alapvetően a mérgezés miatt elpusztult ragadozómadarak és más állatok, illetve a mérgezett csalétkek felkutatása. Ugyanakkor gyakran más, védett fajok ellen elkövetett bűncselekmények során – mint például lelövés vagy illegális csapdázás – is nagy hasznát veszik a természetvédelmi és bűnüldözési szervezetek az egység munkájának.

Így sajnos nem ez az első, farkas elpusztításával kapcsolatos eset, amelynek felderítésében részt vett az egység: 2013-ban egy Felsőtárkány határában meglőtt, 2018-ban pedig egy Nagyvisnyó közigazgatási területén talált elpusztult farkas ügyében segítették a kutyák a rendőrség és a természetvédelmi őrszolgálat munkáját. A korábbi eset kapcsán a „Falco” nevű német juhászkutya segítségével sikerült visszakövetni a hátsó lábon lőtt farkas menekülési útvonalát, majd végül a lelövés pontos helyszínét is. A rendőrségi nyomozás azonban ekkor nem járt sikerrel, nem sikerült megtalálni az elkövetőt.

A fenti szomorú esetek mellett az MME kutyás egysége a WWF Magyarországgal és a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködésben részt vesz a hazai farkasállomány monitorozásában is. A WWF Magyarország EuroLargeCarnivores és SWIPE LIFE projektjeivel együttműködve 2018 és 2023 között a kutyák segítségével számos helyszínen sikerült rögzíteni farkasnyomokat, ami nagyban segítette a ritka faj hazai elterjedésének és az egyes egyedek mozgáskörzetének tisztázását.

A természetvédelmi szakemberek minden évben több illegális farkaselejtésről szereznek tudomást, valamint a vadkamera-felvételek elemzése során rendszeresen jelennek meg mellső vagy hátsó lábukon feltehetően lövéstől sérült egyedek. Ezek a bűncselekmények rendszerint rejtve maradnak, illetve a kevés ismertté vált eset során a rendőrségi nyomozások ritkán tudnak eredménnyel járni. Ezért is különösen fontosak a mostanihoz hasonlóan nagy nyilvánosságot kapott és remélhetőleg sikeres vádemeléssel, majd szigorú bírósági ítélettel záruló esetek, de azt fontos hangsúlyoznunk, hogy ezek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A szakemberek becslése szerint a hazai erdőkben sajnálatos módon több tucat fokozottan védett emlős nagyragadozót pusztítottak el illegálisan az elmúlt két évtizedben.

Hasonló felháborodást váltott ki a két évvel ezelőtt Bulgáriából érkezett, szintén jeladót és W0670 kódszámú gyűrűt viselő barátkeselyű Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kilövése. Ekkor az MME kutyás egységében szolgáló „Carlo” nevű belga juhászkutya segítségével sikerült megtalálni a madárról már eltávolított jeladót, illetve Szabolcsbáka település határában a Durbák Farm Vadásztársaság területén a madárból származó sérült tollak, valamint nagyobb mennyiségű vérnyom is előkerült. Ebben az esetben az NNI sikeres nyomozását követően vádemelés történt. Az egyik tettes, a vadászvendéget kísérő, területileg illetékes hivatásos vadász (H. Gy. 46 éves gyürei lakos) elismerte bűnösségét, és felfüggesztett börtönbüntetést, pénzbírságot, valamint foglalkozástól való végleges eltiltást kapott az előkészítő tárgyalás során. Ugyanakkor a vád szerint a ravaszt meghúzó sportvadász (B. L. 56 éves kisvárdai lakos) nem ismerte el bűnösségét, így az ügy bírósági tárgyaláson tovább folytatódik idén májusban a Kisvárdai Járásbíróságon.

A lakosság nagy része egyszerűen „a vadászokat” hibáztatja az ilyen esetek elkövetésével kapcsolatban, de az általánosítás, azaz az egész vadásztársadalom elítélése természetesen itt sem lehet helyes álláspont. A mintegy 70 ezer hazai vadászt képviselő Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) közleményében a leghatározottabban elítélte a természetkárosítás bármilyen formáját, valamint elítél minden jogellenes cselekményt, különösen azokat, amelyek nem jogszerű vadászati körülmények következtében állnak elő. Ugyanakkor azzal tisztában kell lenni, hogy a ragadozók ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban az elmúlt 10 évben elítélt vagy meggyanúsított személyek – néhány kivételtől eltekintve – hivatásos vagy sportvadászok voltak. Így a jogkövető hazai vadásztársadalom szerepe kétségtelenül kulcsfontosságú az ilyen bűncselekmények megelőzésében és felderítésében, valamint abban, hogy soraik közül végérvényesen kizárják a bűncselekmények elkövetőit.

Sajnálatos módon a mai napig gyakori nézet a ragadozók általános „boszorkányüldözése”. Azaz a komplex ökológiai rendszerek és a nemzetközi tudományos eredmények ismeretének hiányában sokan egyszerűen a közös préda iránti irigység vagy megalapozatlan félelem okán, érzelmi oldalról ítélik meg a vadon élő ragadozókat. Ugyanakkor szerencsére látható, hogy az ilyen bűncselekmények egyre nagyobb közfelháborodást váltanak ki, nem csak a természetvédelemben dolgozók vagy az állatbarát laikusok között, de a vadásztársadalmon belül is. Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbak a gyanúsítottak felderítésével és vádemeléssel záródó sikeres rendőrségi nyomozások is. Mindezek hatására remélhetőleg precedens értékű bírósági ítéletek születnek ezekben a közismert ügyekben, amelyek nagyban hozzá tudnak járulni, hogy a jövőben hasonló esetek sokkal kisebb eséllyel fordulhassanak elő Magyarországon.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: BNPI)