Ha ajándékként tekintünk arra, amink van, jobban érezhetjük magunkat, derült ki az egri egyetemen

Az Impulzus Programban lélekfrissítő előadásokat tartanak, ugyanis az egri egyetem célja, hogy mind a hallgatóik, mind a dolgozóik megtalálják azt a közeget, amiben egyre inkább kiteljesedhetnek. Ezért hívták meg Lóczi Tamás atyát, teológiai tanárt, az egri Főegyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának elnökét is, hogy tartsa meg "lelki wellnessként" is felfogható előadását. 

Ahogy az az előadáson elhangzott, mindannyian egy sokkal teljesebb életre vagyunk meghívva, mint ahol most tartunk. A legtöbbekben ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan lehetséges mindez, a hétköznapok kihívásai közepett mégis hogyan érezhetjük magunkat jobban a bőrünkben.

Ezen kérdések megválaszolásában segített a keddi "lelki wellnessben" Lóczi Tamás.

Az atya elmondta, még a legkiegyensúlyozottabb emberekkel is előfordul, hogy az alapállapotunkhoz olykor hozzátartozik a fáradtság, a kiégés. Ezek mellett sokszor érezhetjük úgy, mintha egy ördögi kör részesei lennénk, hiszen ha egy probléma meg is oldódik, jön a következő. Azonban minél szabadabbak vagyunk, annál jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben, s könnyebben vehetjük a hétköznapok kihívásait.

– A szabadságot külső tényezők is befolyásolják, mint például az egészséggel, lakhatással és munkahellyel kapcsolatos dolgok. Ugyanakkor belső érzések is hatással vannak rá, így ha szeretünk, és engedjünk, hogy minket is szeressenek, ha hasznosnak tudjuk érezni magunkat, valamint ha azzal foglalkozunk, ami érdekel minket, s úgy állunk hozzá az élethez, hogy annak van értelme, akkor egyre szabadabbak lehetünk – részletezte Lóczi Tamás. 

Mint mondta, az utca embere valószínűleg azt mondaná, a szabadságot magunknak alakítjuk ki, akkor leszünk szabadok, ha függetlenek vagyunk és azt csinálunk, amit csak akarunk. Ezekkel szemben ugyanakkor komoly ellentétek rajzolódnak ki a keresztény szabadság fogalmának tekintetében. 

– A szabadság nem egy általunk kialakított dolog, hanem a teremtésben kapott adottság, Isten biztosítja számunka. Amikor azt érzem, a helyemen vagyok, és ez független egy külső helytől, az szintén hozzátesz a szabadság érzéséhez. Mindent összefoglalva pedig, keresztény oldalról szabadág az, amikor az elköteleződésben teljesedünk ki – emelte ki. 

Előadásában arra is kitért, alapvetés, hogy minden problémánk az Ádám és Éva által elkövetett ősbűnre vezethető vissza. Ahhoz ugyan nincs közünk, de ebből adódik az áteredő bűn, ami viszont már a mi bűnünk. A bűnbeesés következményei, hogy nem látjuk jónak, ami a javunkat szolgálja, a rossz sokszor a jó látszatával közelít hozzánk, s az is, hogy segítségre szorulunk az eligazodás terén, valamint azt gondolhatjuk, a törvények azért vannak, hogy megnehezítsék az életünket, pedig igazából azért szükségesek, hogy megóvjanak minket a felesleges sérülésektől. 

– A belső szabadságunktól foszt meg, ha azt hisszük, a körülmények biztosítják a szabadságunkat. Gondoljunk csak arra, karácsony környékén egyre népszerűbbek a betlehemek, senki nem úgy tekint rájuk, mint valami borzalmas dologra. Pedig ha valahol, akkor ott spártai körülmények voltak: adott volt egy család, akiket senki nem fogadott be, pedig az asszony már a várandóssága utolsó idejében járt, istállóban voltak, állatokkal körülvéve, így a higiéniai körülmények hagytak kívánni valót maguk után, és sehol nem volt egy szülésznő vagy legalább egy tapasztalt segítő, aki már ő maga is szült, és segíthetett volna Máriának. A körülmények tehát borzalmasak voltak, a Szent Családnak lett volna oka panaszra bőven, mégis idillt tudtak varázsolni ilyen körülmények között is – mesélte az atya. 

Az elégedetlenség is megfoszthat a belső szabadságunktól. Gyakran azt hisszük, többre vagy másra lenne szükségünk. Érdemes lenne néha összegyűjteni, amink van, és ezeket nem kellene természetesnek vennünk, hanem ajándékként tekinteni rájuk. 

– A jövőképünk esetében nem elhanyagolható tény, hogy félelmetes képet ad, ha megnézzük a telefonunk képernyőidejét. Mennyi minden értelmesebbet csinálhatnánk ez idő alatt. Nem szabad elfelejteni, hogy tudunk változásokat előidézni. Van egy történet egy tengerpartól, ahol a dagály után az apályban rengeteg tengeri csillag maradt a parton, s félő volt, hogy kiszáradnak. Sok hozzáértő megjelent a helyszínen, de senki nem tudott csinálni semmit. Ott volt egy apuka is a kisfiával, s a gyermek elkezdte visszadobálni a tengericsillagokat a vízbe. Elnézve a több kilométer hosszú partszakaszt, teljesen értelmetlennek gondolta az apja a próbálkozást. A gyermek azonban azt mondta, annak a csillagnak az életét már biztosan megváltoztatta, amelyiket visszadobta. Édesapja erre elszégyellte magát, csatlakozott a fiához, majd egyre többen követték a példájukat, míg végül megtisztították a partszakaszt, megmentették a tengericsillagokat, pedig mások azt mondták, ez lehetetlen – zárta gondolatait Lóczi Tamás.