Felnőtté válni

Hamarosan elérkezik az általános iskolák végzősei számára a ballagás. A nyolcadikosok életében egy korszak végérvényesen lezárul. A gyermekkorból sok vonatkozásban egyszer s mindenkorra kinőnek. Ősztől már a többségük önállóan jár be a városok középiskoláiba tanulni, nemegyszer ott is töltik a hetet a kollégiumban. Megszerzik az első tapasztalataikat arról, hogy az élet nem mindig olyan, ahogyan a tankönyvekben korábban tanulták. Új stratégiákra lesz szükségük a boldoguláshoz, a fokozatos felnőtté váláshoz. Az odáig vezető út azonban sokszor igencsak rögös. 

Emlékszem, amikor alig kamaszként elkezdtem a gimnáziumot, színjeles bizonyítványt vittem haza az első félévben. Aztán, mire észrevettem volna, mi történt, már megittam az első konyakot, elfüstöltem az első cigit, egyik házibuliból a másik rockkoncertre vonultam a haverokkal. Gitározva, szájharmonikázva polbeatdalokat énekeltem velük az erdőben, együtt lógtunk a középiskolából, éltük a nagykamaszok gondtalan és gondatlan életét. Közben a bizonyítványban fogytak az ötösök, és már hármasok is feltünedeztek. Tizennyolc évesen egy vizsgabizonyítvánnyal a kezemben azt hittem, hogy felnőtté váltam, hogy megértem. Sok évnek kellett eltelni ahhoz, hogy rájöjjek, nem így volt. 
Az érettségre pedig most talán minden korábbi időszaknál égetőbb szükségünk lenne. A ballagókkal együtt ugyanis mindnyájan egy korszak végén állunk. Az elmúlt években megtapasztalhattuk, hogy az élet felülírja az elképzeléseinket. Olyan eseményeket élünk át, amelyekről általános iskolás korunkban legfeljebb a történelemkönyvünk mesélt. És talán tényleg letűnt korok avítt meséinek tulajdonítottuk benne a járványokról, háborúkról, menekültek áradatairól, világgazdasági válságról beszámoló fejezeteket. 

Ma mindnyájunk számára elengedhetetlen, hogy új stratégiákat dolgozzunk ki a boldoguláshoz. Ehhez, akárcsak a nyolcadikosoknak, magasabb szintű iskolába kell lépnünk megtanulni, hogy ami az emberiség életében egyszer megtörtént, az megismétlődhet. Földünk krónikájának nincsenek lezárt fejezetei. Mi, a bolygónk lakói túl sokat hibázunk. Nem vagyok olyan bölcs, hogy tudjam a megoldást. A tévedések után talán mindannyiunknak újra el kellene ballagnunk a magunk alapfokú iskolájából, s továbbtanulni, hogy fokozatosan felnőtté váljunk. Amíg nem késő.