Darázs

Ott repkedett körülöttünk a színpompás délelőtti kertben a termetes tőrös darázs. Próbáltuk finoman elhessenteni, de ragaszkodott a társaságunkhoz, csak épp egy-két métert araszolt tőlünk, és vissza-visszatért. Már indulni készültünk, amikor a barátom lába előtt landolt. Hiába biztattuk, tapossa el a fullánkost, nem tette, mondván ő is Isten állatkája, hadd éljen. Egy perc múlva a kézfejére repült és beledöfte fullánkját, majd mint aki jól végezte dolgát, továbbrepült. 

Hirtelen megpezsdült az élet. Hideg vizes, ecetes borogatás, hűtés. Húsz perc elteltével azonban teste minden ­felületét piros hólyagok ­lepték el. Gyors telefonok ­sora, hol van a legközelebbi orvos, patika, aki azonnal ránézne a kárvallottra. Éppen elég sokkoló hírt láttunk idén nyáron arról, hogy mit okozhat egy váratlan darázscsípés. Ha valaki allergiás erre, végzetes is lehet. 

Szerencsénk volt. Kerecsenden épp akkor kezdte meg rendelését a háziorvos, a patika is nyitva volt még. Soron kívül fogadták és ellátták gyógyszerrel, szurival a bajbajutottat­, de a biztonság kedvéért arra kérték, jelenjen meg valamelyik közeli kórház sürgősségi osztályán is, nehogy nagyobb baj legyen. Este került haza, egy újabb adag életmentő injekcióval megtámogatva. Túlélte. 

E történetnek nincs különösebb tanulsága, csupán annyi, változatos Isten állatkertje. A belévetett feltétlen bizalom nem mindig célravezető. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)