Tömegek ostromolják a Felsőtárkányi Rétesnapokat + videó

Aki ezen a napos, de még a nagyobb kánikulától mentes szombaton kilátogatott a felsőtárkányi tóhoz, annak több akadállyal is meg kellett küzdenie. Az autóval érkezőknek például elsőként a parkolással. Mert bizony annyian jöttek, hogy a rendezvényhelyszín közelében, mint azt az egyik érdeklődő viccesen megfogalmazta: "még egy kispolszkit is nehezen lehetett volna leejteni". Magának a rétesnapoknak helyet adó helyszínen pedig a tömegben való közlekedésre kellett odafigyelni a váratlan összeütközések elkerülése végett. 

A tó partján ott sorakoztak különféle árusok sátrai, a valamikori "Lókertben" pedig ismét lehetett lovakat látni. Pónik voltak ugyan, de a gyerekek igencsak élvezték, ha nyeregbe pattanhattak, s mehettek néhány kört. De lehetett használni az ugrálóvárat, műsort hallgatni a színpad közelében, s akinek nosztalgiája támadt az igen hideg forrásvíz iránt, pár tíz méter megtétele után meríthetett a kristálytiszta vízből. A rétesért persze, amiről a rendezvény szól, természetesen sorba kellett állni.

Somogyi Kristóf, a Bükkszíntér Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. közművelődési munkatársa, a rendezvény főszervezője portálunknak elárult néhány "belső titkot" is. Azt például, hogy a réteskészítésre felállított hatalmas sátor – pontosabban sátrak – alatt közel százan tüsténkednek.

Ahogyan a sátor alatt is 100 főből 80-90 felsőtárkányi lakos lehet, így a rendezvény idején fellépők között is az említett arány érvényesül: javarészt felsőtárkányi kötődésűek, itt születtek, vagy itt élnek, esetleg az általános iskolában tanítanak. Ezzel is próbálják még emlékezetesebbé tenni a 20. jubileumot.

A főszervezőtől megtudtuk – felsőtárkányi lévén munkatársunk pedig több mint fél évszázada tudja –, hogy a sós, túrós rétes a faluban a hagyományos lakodalmi eledel volt mindig is. Ebből nőtte ki magát a rétesnapok. Kis történelmi kitekintést is adott Kristóf, mely szerint 2002-ben volt az első rétesnapok – amit még nem így hívtak. Egy rendezvény, egy baráti összejövetel volt, ahol úgy gondolták az asszonyok, hogy a túrós rétest, mint a lakodalmakban is, megsütik és megkínálják a vendégeket. 

– Ez annyira jól sikerült, hogy a következő években egyre több rétest kellett sütni és ebből kialakult a rétesnapok. Felköltözött a tópartra a régi művelődési ház helyéről és így jutott el a 20. évfordulóig. Sajnos a Covid-járvány két évet lehúzott ebből a rendezvényről. A huszadik évfordulón a felsőtárkányi sós túrós rétes, édes rétes és almás rétes a menü, ami egyébként több, mint egy évtizede készül ilyen formában itt a tóparton  –  mondta a főszervező.

Ami pedig az adatokat illeti: mindkét nap közel 100-100 önkéntes dolgozik a sátor alatt, 15 ezer darab rétest terveznek ezen a hét végén elkészíteni, amihez 720 x 8 kilogramm lisztet, 300 kilogramm cukrot, egy tonna almát, 750 kilogramm túrót használnak fel.
– Közel százan most is a kemencéknél, sütőknél, a nyújtóknál, vágóknál, kenőknél, dagasztógépnél dolgoznak, plusz a kiadóablaknál is természetesen.

Vannak még hál' Istennek jó egészségnek örvendő asszonyok, akik az első rétesnapon is már sütöttek rétest, viszont sikerült átadni a tudást s fiatalabb generációnak, úgyhogy egészen a gimnazistákig, a 16 évesekig is vannak résztvevők. Minden korosztályt lefed a készítők összetétele – jegyezte meg a közművelődési szakember.