Természetszeretet: ez jellemzi apát és fiút is

Schmotzer András neve bevésődött a magyar erdészet történelemkönyvébe. Több mint fél évszázados szakmai életútja során megjárta a ranglétrát, de soha nem feledi, honnan indult. Fia, ifj. Schmotzer András a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kutatási szakreferense, és bár bizonyos dolgokban különböznek, egy valami tagadhatatlanul közös bennük: a természet, az élővilág iránti szeretetük, tiszteletük – írja A mi erdőnk.

Az egri Érsekkertben kerestek árnyékban megbújó padot, hogy mélyrehatóbban beszélgessenek múltról, jelenről és jövőről. Miközben sétálgattak, az idősebb Schmotzer rámutatott a park legidősebb fájára, a Nagy Platánra.
– Lassan beérem a nagy öreget – mosolygott, miközben a több mint 200 éves, a parkból kiemelkedő, hatalmas törzsű platánfát csodálták. A párhuzam abból a szempontból megállja a helyét, hogy termetükkel és életigenlésükkel mindketten kitűnnek a tömegből.

Továbbtanuláskor agrármérnök szeretett volna lenni, de erdőszeretete végül felülkerekedett ezen, így a Soproni Egyetem erdőmérnöki karán végzett. Diploma után a vízügynél helyezkedett el, ott ismerte meg élete párját, Erzsikét, akivel a mai napig jóban-rosszban kitartanak.

Szakmai pályáját az Arlói Erdészetnél folytatta, több száz ember dolgozott a keze alatt. 1970-ben egységesítették a mátrai és a nyugat-bükki erdőterületek gazdálkodási feladatait és több fűrészipari telep irányítását. A csatlakozással kinevezték Parádfürdőre erdészetvezetőnek. Az akkori vezérigazgató, Kovács Jenő hívó szavára az Egererdő Zrt. központi mérnöki gárdáját segítettem.
– Ez egészen más pálya volt, mint kinn, az erdőben. Kipróbáltam magam a szakigazgatásban, majd az Egri Erdőfelügyelőség igazgatójává neveztek ki, de szívem mélyén tudtam, utam visszavezet az erdőbe – mondta. Ez így is történt, miután 1991-ben a Vállalati Tanács megválasztotta a Mátra és a Nyugat-Bükki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatójának. Ízig-vérig nyüzsgő, szervező típusú, közösséget teremtő és formáló emberként megválasztották az Országos Erdészeti Egyesület elnökének 1991-ben. Az ezredforduló előtt egy évvel nyugdíjazták, de aktivitása töretlen maradt. A Mátrafüredi Erdészeti Szakközépiskola tanáraként nagyon fontosnak tartotta a környezeti nevelést.
– Tizennégy évesen érkeznek és felnőttkorúként távoznak a diákok. Ezekben az években a legfogékonyabbak és formálhatók ahhoz, hogy szenvedélyükké tegyük a természet iránti szeretetüket – vallja.