2024.11.28. 17:29
Híres tévés járt Egerben, telt ház mellett hallgatták
Hogyan tud egy ember hiteles maradni? Milyen felelőséggel jár a hírnév? Többek között erről beszélt Gundel Takács Gábor, Táncsics Mihály-díjas újságíró, műsorvezető, sportriporter, kommentátor a VOSZ Páholyban.
Gundel Takács Gábor előadására sokan voltak kíváncsiak a Vosz Páholyban
Forrás: Huszár Márk / Heol.hu
Különleges vendége volt a VOSZ Páholynak: az év utolsó pódiumbeszélgetésén Gundel Takács Gábor fogadta el a meghívást. A Táncsics Mihály-díjas újságíró és sportriporter beszélgetőtársa Vass Judit volt, aki bevezetőjében elmondta: évtizedes a barátságuk, hiszen bár csak egyszer találkoztak személyesen, a televíziónak köszönhetően napi vendég a nappalijában, és úgy beszélget róla a barátokkal, mint egy közös ismerősről. Ehhez kapcsolódóan arról kérdezte a népszerű televíziós személyiséget, hogyan tudja hitelességét megőrizni?
Gundel Takács Gábor elmondta: a hitelességgel kapcsolatban egy másik jelző jut eszébe, az önazonosság, amely akkor érhető tetten, amikor azt mondják neki, “maga pont olyan mint a tévében”. Ezt főként a viselkedésére értik – magyarázta -, arra ahogyan kommunikál, beszélget. Mert bár sportműsorban, vetélkedőben a szakmai kívánalmak, de az ember mindig felismerhető – tette hozzá. Kifejtette: a hitelesség egy következménye annak, ahogy az ember éli az életét, ahogy viszonyul az emberekhez, végzi a munkáját. – Ez nem döntés kérdése, ez valahogy kialakul, megszületik – emelte ki.
Mint fogalmazott: az önazonosság, hitelesség életünk alapköve, nemcsak számára, hanem egy apának a gyermeke előtt, egy főnöknek a munkavállaló előtt. – Mindenki sokféle közösség, csoport tagja, mert az emberiség 6 millió éve alatt a közösség adta meg a biztonságot – magyarázta. Hozzátette: ha valaki nem hiteles, nem bíznak benne az emberek, és destabilizálja a csoportot. – Az én szakmámban a bizalom kialakítása azért is fontos, mert az emberek világról kialakult tudásának 90 százaléka nem személyes tapasztalatból származik, hanem televízióból, újságból, közösségi médiából. – Ha egy hiteles ember, hiteles helyszínen, hiteles forrásból tájékoztat, elhisszük, hogy igaz, legyen szó egy szörnyű háborúról, vagy a messzi Tasmániáról. Mint fogalmazott: önazonosnak lenni, bizalmat kialakítani az emberekkel nem könnyű, mert mindenkinek csalhatatlan orra van, mi az igazi, és mi a kamu.
Arról is beszélt, felnőtt fejjel vált hívő emberré – szavai szerint – nagy hatással voltak rá a Bibliában leírt mondat: “meztelenül jöttem ki anyám méhéből, és meztelenül is megyek el”. – Számomra ez azt jelenti, csak az a fontos, hogy milyen ember voltál, mit hagytál magad mögött, többet tettél-e be, mint amit kivettél – szögezte le, majd hangsúlyozta: szeretünk jól élni, de nem úgy fognak vissza gondolni ránk, hogy milyen autónk volt, hanem, milyen emberek voltunk, milyen emberré váltak a gyerekeink? – Nekem a képernyőn szintén felelősségem van. Konkrét példával alátámasztva: ha egy “butácska” ember bejön egy kvízműsorba nevetség tárgyává is tehetem egy ország előtt, csakhogy belegondolok, hogy az az ember másnap be fog menni a munkahelyére, a gyermeke az iskolába. Munkatársai összesúgnak a háta mögött, gyermekének iskolatársai a szemébe vágják: “Apád nagy hülye, Gundel is megmondta” – fogalmazott, hozzátéve: az egymásért való felelősségvállalás is fontos része az életünknek, mert az emberek sokszor elfelejtik, a jogaik emlegetése mellett, hogy nekik kötelességük van.
A szakmai sikereivel kapcsolatban elmesélte: egyszer közölte vele valaki mosolyogva, hogy gyerekkorában nézte a Játék határok nélkül című műsort. – Ez számomra az egyik legnagyobb elismerés, mert ez egy 30 éve meglévő mosoly. Talán már nem emlékszik a műsor tartalmára, csak hogy vicces volt, és jól érezte magát, családjával szerették és mindig nézték. – Hihetetlen áldás az életemben, hogy ilyen visszajelzéseket kapok – fogalmazott.
Vágner Ákos és Gundel Takács Gábor az egri VOSZ páholyban
Fotók: Huszár Márk/Heol.huGundel Takács Gábor élete legnagyobb szakmai dicséretéről is beszélt, amit a Holland – Magyar 8:1-re végződő labdarúgó mérkőzése után kapott. – Pár napra rá találkoztam a válogatott másodedzőjével – idézte fel – aki azt mondta: korrekt volt a közvetítésem. – Akkor jöttem rá, hogy ez a szakma "non plus ultrája", hiszen győztes mérkőzést közvetíteni viszonylag könnyű, de egy súlyos vereség már más dolog – fogalmazott, majd hozzátette: bár kikaptunk 8:1-re, de nem szabad elfelejteni, hogy ez csak egy futballmeccs. A focisták, a szakmai stáb tagjai is emberek, akiknek másnap be ismét be kell menniük a munkahelyükre.