Vélemény

2024.11.15. 08:10

Gyorséttermi átverés rutinból

Nem vagyok megalkuvó típus. A gyorséttermi átveréshez meg nem vagyok elég konflikuskerülő. A köd sejtelmességét erdőben sétálva szeretem, ha viszont emberek ködösítenek, az belőlem az igazsággal való szembesítés után az angolos távozást vonja maga után. Avagy, hogyan nem ebédeltem rántott sajtot csütörtökön.

Nem szeretem a kecsapot. Na, jó, ez így nem igaz, melegszendvics tetején szívesen megeszem, ha olyan kedvem van. Valójában az inkorrektséget, az átverést, a jól van az úgy hozzáállást nem bírom elviselni. Többnyire ilyenkor  a szemébe mondom a könyörtelen igazságot annak, aki mismásol, ködösít, nem ad lehetőséget választásra, végső soron hülyének néz. Egyszerűen csak nem érdekli,  hogy én mit gondolok, mit szeretnék, s úgy gondolja ő megússza a helyzetet, jólvanazúgy, úgyse szól érte senki. Tehát nem engem néz hülyének, hanem ő a hülye, ha én nem megyek bele a játékba. Gyorséttermi átverésbe sem.

Gyorséttermi átverés, ha nem azt kapjuk, amit kifizettünk.
Gyorséttermi átverés, ha nem azt kapjuk, amit kifizettünk.
Forrás:  Shutterstock

No, de mi köze ennek a kecsaphoz? Tulajdonképpen semmi, valójában viszont csütörtök reggel egy zacskó kecsapban manifesztálódott a nemtörődöm lehúzás az életemben. Egy helyi gyorsétterembe tértem be, hogy egy menüt vigyek magammal munkába. Éhes maradtam, pedig kifizettem a színes táblán reklámozott napi ajánlatot: a rántott sajtot rizzsel  és tartármártással. Abban a pillanatban ugyanis, hogy csippant a terminál, levonta az étel árát a kártyámról a gyorsétterem rendszere, a pultban álló flegma eladó odavetette: tartármártás nincs, nem is volt, de ad helyette kecsapot. 

Gyorséttermi átverés: csináljunk úgy, mintha elfogadható lenne a stiklink

– Jól értem? Kifizettem a rántott sajtot, a rizst meg a tartármártást és most közli, hogy tartár nincs is, érjem be kecsappal? – bukott ki belőlem az egyszerű kérdés. Érkezett is izibe a válasz, hogy igen, másnak jó szokott lenni. Hmm, ezen a ponton pattant el az a bizonyos idegszál, s váltam a boltosok rémálvává, a vevővé, aki azt szeretné a pénzéért, amit kifizetett. A hölgyön láttam, nem különösebben viselte meg, hogy most bizony a főnökét kell hívnia, pénzt visszaadnia. Napi rutin lehet neki. Nem voltam több, mint a hülye vevő, aki csak zavarja itt, pedig ő olyan remekül ellene anékül, hogy kiszolgálja a fizetővendégek igényeit.

Ahogy ebéd nélkül bandukoltam munkába azon gondolkodtam, vajon miért működik ez a technika oly sokaknál. Miért kerüli a konfliktust sok-sok ember, hiszen a tábla nem lenne kinn, a rántott sajt nem fogyna el nap végére, ha többen szóvá tennék az eljárást. Lehet mondani, hogy ez csak egy kecsap, nem éri meg a balhét. Valóban nem, megehettem volna azt a sajtot kecsappal is, nem haltam volna bele. Az aprócska különbség a megalkuvásban van.

Az élet szerintem túl rövid ahhoz, hogy beérjük valami mással ahelyett, amit szeretnénk, amiért fizetünk.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában