Öröklét

Meztelenül jöttél erre a világra, és meztelenül térsz belőle vissza – tartja a mondás, amelytől mindig kiver a víz, és sokszor forgolódom álmatlanul éjszakánként. Mert mi van akkor kérem, ha mégis a fordítva bekötött, megalomán ókori egyiptomiaknak van igaza, és összeharácsolt, mesés vagyonunkkal (kedvenc macskáinkkal és csalfa cicanőinkkel, tűzpiros Ferrarinkkal és nem utolsósorban 5.1-es hangrendszerrel felszerelt 65 colos LG OLED tévénkkel) egy fából készült lélekvesztőn átevickélhetünk az öröklétbe? Mert akkor bizony elég röhejesen érezném magam a túlvilág kapujában csupasz fenékkel álláskeresési járadékért kuncsorogva sorban állni. 

Nem beszélve Anubisz „hivatali ügyintéző” önelégült, kárörvendő vigyorát bámulni, akiből csakúgy sugározna a megvetés, mekkora balek vagyok. Ebben az esetben tényleg értelmet nyerne a Nirvana, azaz a kilépés az örökös újraszületésből és szenvedésből. Persze tudom én, mi az igazi gazdagság. Egy családtag mosolya, ölelése, egy mindhalálig tartó szerelem, egy örök barátság, egy háziállat hálás tekintete. Csak néhány a sok példa közül. Azonban bármennyire is legfontosabb elemei rövid kis földi létünknek ezek a féltve őrzött kincsek, ezeket még az egyiptomiak szerint sem vihetjük magunkkal a túlvilágra. 

– A pénz nem boldogít – mondják. Feltéve, ha nincs – teszem hozzá. Tartsanak bár kapzsinak, mohónak, telhetetlennek, „fülembe forró ólmot öntsenek”, de ha választani kell, inkább gazdagon érezzem nyomorultul magamat, mint szegényen. Ennek igazságát szeretném magam, „keserű” empirikus úton megtapasztalni. Depressziósan a Rolex órámat lesegetni a lassan múló időt átkozva, minden-mindegy alapon jetskivel repeszteni a csendes-óceáni szigetvilágban, búvárkodni vagy unottan lábat áztatni egy luxus bungalóban. Felső kategóriás sportautóval csapatni Monte-Carlóban, luxus apartmant bérelni egy manhattani felhőkarcolóban, Boeing 747-est, Bombardier luxusjettet, 12 hengeres Forma–1-es autót és M1 Abrams tankot vezetni. Tudom, sekélyes vágyálmok ezek, de mégiscsak az enyémek. Persze marad az eredeti kérdés: vajon ki viszi át fogában tartva a gazdagságot a túlsó partra, ha létem végleg lemerült? Én mindenesetre továbbra is félreteszek havi tízezret.