Elhunyt dr. Lengyel Gyula plébános

December 8-án délelőtt elhunyt dr. Lengyel Gyula érdemes esperes, főszentszéki bíró, erdőtelki plébános, adta hírül az Egri Főegyházmegye. Közlésük szerint hosszantartó, súlyos, de türelemmel és lelki derűvel viselt betegség után távozott. A temetéséről később intézkednek, tették hozzá.

Dr. Lengyel Gyula Miskolcon született, 1955. március 11-én. A Főegyházmegye tájékoztatása szerint pappá 1982. június 19-én szentelték. 1982-1983 között Újfehértón, 1983-tól 1986-ig Sajószentpéteren, 1986 és 1990 között Jászárokszálláson volt káplán. Majd 1990-től 1995-ig Borsodszirákon, 1995 és 2000 között Szendrőn, 2000-től 2001-ig Jászberényben, 2001 és 2015-ig az Eger-Fájdalmas Anya plébánián, végül 2015-től egészen haláláig Erdőtelken szolgált plébánosként.
Eközben 1993-tól 2000-ig kerületi esperesként, 2000 és 2020 között helyettes bírósági helynökként és 2000-től 2023-ig főszentszéki bíróként tevékenykedett.

Dr. Lengyel Gyula több alkalommal adott interjút portálunknak

Az erdőtelki plébános két évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmünket, hogy emberi természetünk olyan, mint az ökölvívóé. 

– Az egyik sarokban ott a jó, a másikban pedig a gonosz énünk. Minden nap összeméri ez a kettő az erejét. Hol egyik, hol pedig a másik győz, a világ végéig tart ez a küzdelem. Ezért a kereszténység állandó visszatérő fogalma, hogy meg kell minden nap térnünk. Vissza kell kanyarodnunk a gyökerünkhöz! Akár az őseink hitéhez, s még inkább a kétezer évvel ezelőtti, emberileg megmagyarázhatatlan titokhoz. A mi feladatunk nem más, mint az, engedjük, hogy amikor legyőzzük dadogó emberi erőnkkel a rosszat magunkban, akkor rögtön ki tudjuk mondani: Uram, az legyen, amit te akarsz! A kereszténységben ez a legnehezebb – tanácsolta a ma emberének dr. Lengyel ­Gyula. 

Az élet és halál kapcsolatáról beszélve egy másik alkalommal azt emelte ki, hogy a kettő nem választható el egymástól. 

– Amikor megszületünk, egy valamikor biztosan meghaló testet veszünk magunkra. Ami azonban bennünk élő és elpusztíthatatlan, az a lelkünk. Ezért van az, hogy az idősebb emberek sem érzik addig öregnek magukat, amíg vannak terveik, vágyaik, emberi kapcsolatokat ápolnak, szolgálnak, célokat tűznek ki maguk elé. Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy addig van értelme az életünknek, míg az Isten tegezében nyílvessző lehetünk, amit ő minden nap egy célra kilő. Irányra tartva elindít, ha én is akarom - fogalmazott dr. Lengyel Gyula.