Nem vagyok már kisgyerek

Nemrég ismerősökkel voltam együtt, amikor egyikük végignézett rajtunk és kijelentette, hogy milyen furcsa érzés, hogy ő a legidősebb köztünk. Megkérdeztem, hány éves, aztán felvilágosítottam, hogy téved, 6 évvel vagyok idősebb. Ledöbbenve nézett rám, hogy ki nem nézte volna belőlem az életkoromat. 

30 évesen, amikor még pedagógusként dolgoztam, a 17-18 éves diákjaimtól megkérdezte egy szegedi múzeum portása, hogy hol a tanáruk. Ott álltam az orra előtt. Nem győzött elnézést kérni, pedig bóknak vettem, nem sértésnek.

Ha alkoholtartalmú italt akartam venni, többször elkérték a személyimet, aztán hitetlenkedve néztek rám. Egy kirívó esetben Szlovákiában voltunk a diákokkal, ekkor 30 voltam, és vittem volna haza egy kis helyit. A pénztáros elkérte a személyimet, majd kis híján rendőrt hívott, hogy ez hamis igazolvány. Mondtam neki, hogy ha hamisíttatnám, akkor nem 30-ra, hanem 20-ra, hogy hihetőbb legyen. A nő már vette elő a telefont, hogy tényleg rendőrt hív, amikor jött egy diákom, megszólított, hogy „tanárnő”. A pénztáros lassított felvételben tette le a telefont a kezéből és hagyta, hogy kifizessem az árut. Az egész még furcsább volt, mert korábban nem értett magyarul.

Az életkor nem mindig egyértelmű

Azt viszont nem gondoltam, ma is fiatalabbnak nézhetnek az életkoromnál. Az adventi vásárban jártam munkaügyben, árusokat kérdezgettünk a termékeikről. Az egyik plusz infót akart mondani, de már távoztunk, így a heol.hu címére küldte. Ott leírta, hogy egy leányzó kereste meg őt. Nem hölgy, nő, hanem leányzó.

A wikiszótár értelmezése szerint a leányzó régies kifejezés, nőnemű utód; növésben lévő, serdülő lány, aki már nem kisgyerek. Hát az biztos, hogy nem vagyok már kisgyerek így 40 évesen.