Hallgatók ezrei köszönhetnek nagyon sokat a legendás egri főigazgatónak, akinek a mindene volt a főiskola

Dr. Szűcs László Miskolcról érkezett Egerbe 1950-ben. Az hogy a líceumi oktatás 250 éves történetének közel egytizednyi részében ő volt az első számú vezető, már önmagáért beszél. Hogy a tanár úrnak milyen érdemei voltak,  az sok mindenből kiderül. Például egy másik főigazgató, majd rektor, Eger város friss díszpolgára, dr. Hauser Zoltánnak – a 72 évesen elhunyt – Szűcs László temetésén elmondott búcsúbeszédből:: "... Életed kora ifjúságodtól összekapcsolódik az egri főiskolával. 1950 szeptemberében érkeztél Miskolcról Egerbe, hogy az állami pedagógiai főiskolán, matematika-kémia szakon megkezdjed tanulmányaidat. Kiemelkedő eredményeidet jelzi, hogy az 1952/53. tanévben már gyakornoki feladatokat bíznak Rád. Bizonyítottál, így 1953-tól tanársegédi megbízást, majd 1959-ben adjunktusi kinevezést kaptál a kémiai tanszékre, melynek vezetését is elláttad a következő évtől nyugdíjba vonulásodig.

A líceumi oktatás 250 éves történetének már fiatal oktatóként is részese volt az egykori főigazgató

Fiatal oktatóként is aktív részese, irányítója voltál a főiskolai hallgatóknak. Vezetői tevékenységed első szakmai próbatétele volt a főiskola egészének tanulmányi munkáját koordinálni, mely az akkori felsőoktatás átfogóbb megismerését is kínálta számodra. 

... Tehetségedet és teljesítményedet elismerve 1966-tól a főiskola főigazgatója lettél alig 35 évesen. ... A közel negyed évszázadot átölelő vezető munkád dinamizmusa tovább fokozódik. Csak címszavakban mondom el mindazt – megkövetve Téged, hogy a teljesség igényét feladom -, amire ez a búcsúzás lehetőséget ad: szinte folyamatos építkezés – mára campus- vagy városrész – az Almagyardombon, emelkedő hallgatói létszám, a tanárképzés gyakorlatilag állandósuló reformfolyamatai, a tudományos teljesítmények növekedése, nemzetközi kapcsolatrendszer fejlődése, szélesedő képzési kínálat – hogy csak a közel 30 éve induló angol szakot említsem -, a gyakorlóiskola fejlesztések, a kihelyezett tagozatok – Csepel és SZOT – Budapesten. S eközben szépül és korszerűsödik a mindnyájunkat jogos büszkeséggel eltöltő épület a Lyceum, kifejezve ezzel kimondatlanul is a több mint kétszáz éves egri felsőoktatás jogfolytonosságát...

Számos állami és szakmai kitüntetés ismeri mindezt el, közte a Munkaérdemrend arany fokozata, az Apáczai Csere János díj, a Pro Urbe Eger díj, a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje és a Pro Académia Pedagagica Agriensis, a főiskola legmagasabb kitüntetése..."

A 250 éves líceumi oktatásban az egyik meghatározó szerepet betöltő főigazgatóról álljon itt egykori titkárnője, a kollégánk által jó 45 éve csak "Icukaként" ismert Rapi Ilona – ő 38 évet töltött el munkával a Líceumban – írásos megemlékezése dr. Szűcs Lászlóról:

"Ha végiggondolom a 38 éves főiskolai pályafutásomat, mindenképpen meg kell emlékeznem számomra kedves és kiváló vezetőkről, munkatársakról: dr. Szűcs László, dr. Orbán Sándor, dr. Gál István, dr. Nagy József, dr. Rózsa Sándor, dr. Varga János, dr. Kriston Pál, Elek Elemérné dr., Ivanics János, dr. Párkányi Istvánné Klárika, Székely Jutka, Elek Joli, Gyurkó Gézáné Tünde, Rózsahegyi Józsefné Évike. Természetesen a felsorolás nem teljes, úgy érzem, valamennyi kolléga nyomot hagyott az életemben.  

A többi inkább személyekhez köthető. Elsősorban dr. Szűcs László főigazgató úrhoz, aki hatalmas tudásával, nagyszerű vezetői képességével, empátiájával, tekintélyével nagy tiszteletet vívott ki nem csak beosztottjai, hanem a magyar felsőoktatás teljes rendszerében. Soha nem emelte fel a hangját, még akkor sem, ha esetleg valami hibát vétettünk. Igaz, elég volt egy tekintete is. Csodálatos emlékezőtehetsége volt (néha úgy éreztük, hogy sajnos, mert évekre visszamenőleg szóról szóra visszaidézte, hogy ki milyen helyzetben mit mondott). Lelkileg hatalmas harcot vívott egyetlen fia halálakor (Laci 31 évesen súlyos betegség után hunyt el, halála előtt még megvédte doktori disszertációját a műszaki egyetemen). A teljes vezetői kar igyekezett levenni a válláról a súlyos terhet, de ő a munkába temetkezett és folytatta a számára kijelölt utat. Tanított, tudását igyekezett a tanszéken is minden oktatójának átadni, külön figyelt az utánpótlás kinevelésére is. Halálhíre nagyon megviselt."

Az egykori főigazgatóról sokat elmond az a kolumnás újságcikk is, amit néhai Gábor László készített, a Heves Megyei Hírlap jogelődjében a Népújságban jelent meg 1989. júliusában. Kettős interjú volt ez: a főigazgatói posztról leköszönő, akkor 58 éves dr. Szűcs Lászlóval és a főigazgatói székét átvevő, 42 esztendős dr. Orbán Sándorral készült.

1989-et írtunk, nem véletlenül fogalmazhatta bele a felvezető szövegbe az újságíró ezt a gondolatot: "Nem egyszerű személycsere ez, hiszen több szempontból korszakhatárhoz érkezett társadalmunk, ezen belül iskola- rendszerünk is. Meg kell találni azt az utat, amelyen új pályára kerül a főiskola." 

Dr. Szűcs László az interjúban így fogalmazott: "— Nem függetleníthető megítélése a múltjától, én úgy érzem. Amikor ide kerültem, de még akkor is, amikor 23 évvel ezelőtt átvettem a főigazgatói megbízatást — 1966. augusztus 1-jén —, ez egy kis főiskola volt, nagyon gyenge felszereltséggel. Ma már a tanítóképzők között sincs olyan rossz felkészültségű, mint ahogy az egri intézmény a hatvanas évek elején kinézett. Azóta nagyon nagy a fejlődés, de sok baj is van természetesen. Úgy ítélem meg, hogy sikerült annyit elérni a vezetésnek — amelyben dr. Orbán Sándor is már egy évtizede benne van —, hogy Észak-Magyarországon megbecsült, elismert, még azt is mondhatnám, hogy patinás tanárképző intézménnyé sikerült tenni. Ebben látom a legnagyobb eredményt. Nincs olyan gondunk, hogy nem jönnek ide a hallgatók. Nyugodtan mondhatom, hogy Észak-Magyarországnak nincs olyan általános iskolája, ahol a tanári kar 90 százaléka nem innen került volna ki. 

Most az az érzésem, hogy a társadalmi és politikai életben nagyon erős változások zajlanak országszerte, s ezek érintik a főiskolát is. Nem olyan könnyű az 1600 nappali tagozatos hallgatót irányítani, nevelni. Ez nagyon is hozzátartozik a jelenlegi helyzethez. De az is jelentős fejlődés, hogy bővülni fog a főiskola az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága épületével, s remélem, két év múlva a csodálatos új objektum is megvalósul a Leányka utcában. 

...életem egyetlen munkahelye ez, bár már 58 éves vagyok. Kevesen mondhatják el magukról, hogy bejöttek ide 19 évesen, s ebben az életkorban is ez az egy munkahely szerepel a munkakönyvükben. El sem tudom képzelni az életem az egri tanárképző főiskola — no, nem a főigazgatóság — nélkül." 

Most pedig következzék a cikk legelején beígért szubjektivitás: kollégánknak három évig közvetlen, tíz éven át pedig közvetettebb módon lehetett munkakapcsolatban az egykori főigazgatóval. A közvetlen munkakapcsolat azt jelenti, hogy a főiskola ifjúsági szervezetének (KISZ) vezetőjeként munkatársunk – együtt a párt, és a szakszervezeti titkárral, a három főigazgató helyettessel, a személyzetissel, a gazdasági igazgatóval és a főigazgatói hivatal vezetőjével – tagja volt a hetente ülésező főigazgatói tanácsnak. A közvetettet pedig: 1983-tól kollégánk előbb tanársegédként, majd adjunktusként dolgozhatott főállásban a főiskolán, ahol az akkori párt ifjúsági felelőseként is – viszonylag rendszeres – kapcsolatot kellett tartania a mindenkori főigazgatóval.

És, hogy szerinte milyen ember is volt dr. Szűcs László? Igen nagy formátumú vezető, aki "látott a pályán". A mai közép- vagy fiatalabb korosztály el sem tudja képzelni, milyen "csavaros" rendszer is volt  a pártállam az egyének karrierjére nézve is. Ebben tudni kellett egyensúlyozni, megérezni a veszélyt. Azon a poszton 23 évet eltölteni csak egy olyan jó képességű – beleértve az emberségességet is – valaki lehetett, mint a – sokáig Ho Si Minh nevét viselő – egri tanárképző főigazgatója volt.

Nem véletlenül említjük itt meg a Ho Si Minh nevet. Munkatársunk megítélése szerint ez is egy zseniális politikai húzása volt Szűcs Lászlónak. Abban az időszakban, amikor egy felsőoktatási intézményt kénye-kedve szerint rakhatott át a pártközpont egy tolvonással más intézmény szárnyai alá, bizony ez a név védőpajzsot jelentett. Mint, ahogyan az volt a Dér ("Libás") Józsi vezette egerszalóki téesznek is a Ho Si Minh név felvétele. (Zárójelben: a két "intézmény" vezetése – évente egyszer, Márton napkor – össze is jött egy koccintás és egy ludas kása elfogyasztása erejéig.)

Hogy munkahelyi főnökként emberileg milyen volt a főigazgató, azt Rapi Ilona pontosan jellemezte. Ami pedig a Líceum és a főiskola más épületein kívül történt, azt hétpecsétes titok övezte. Kollégánknak egyszer adatott meg – egy Vietnamból érkezett magasrangú delegációt és a főiskolai vezetőket hívta meg vendégségbe Szűcs László –, hogy a valamikori Három Farkas fölött magasodó épületben lévő, kétszintes tanácsi bérlakását belülről láthassa. 

Ez a "kétszintesség" a legfelsőbb emeleteken az intézmény elismerését is jelentette. A városi pártbizottság akkori titkárának, valamint a megyei tanács elnökének járt még ki ez – az akkoriban luxusnak minősülő –elhelyezés. Ugyancsak a tanárképző főigazgatója teljesítményének szólt, hogy nem csak a megyei pártbizottságnak volt hivatalból tagja – mint korábban a mindenkori intézményvezető –, hanem az ő esetében a végrehajtó bizottsági tagság is "kijárt".

(Főoldali képünk illusztráció, fotó: Berán Dániel / Heol.hu)