Várakozás

Vasárnap megkezdődött az advent, a várakozás. Közeledik a karácsony. Kigyúlnak az ünnepi fények, megkezdődik az ajándékok vásárlása. Mert a karácsony a szeretet ünnepe, amelyen meglepjük szeretteinket. Gyerekkoromban alig vártam a napot. Titokban kikutattam otthon a szekrények mélyét, hogy mit kapok a gyertyagyújtás, a csillagszórók tűzijátéka, az ünnepi vacsora mellé a fenyő alá. Mert akkoriban hivatalosan fenyőünnep volt a karácsony. 

Abban nem tévedtem gyerekkoromban sem, hogy vártam a karácsonyt. Az advent valóban a várakozás időszaka. A szó maga is ezt jelenti, a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mert Jézus születésére vár a világ, a szeretet érkezésére. Az advent egyetemes keresztény ünnep. Nem kell azonban hívő embernek lenni ahhoz, hogy az ünnepkör szimbolikájával bárki azonosulni tudjon. Az adventi koszorú négy gyertyája azokat a fogalmakat jelképezi mindnyájunknak, melyek nélkül nincs lelki értelemben vett élet. A hit, a remény, a szeretet és az öröm hiányában sivár az életünk. Ezek az érzések azonban nehezen élhetők át a magunkra kényszerített mindennapi rohanásban. Ezért az advent az elcsendesedés időszaka is, hogy a közben megtalált legbelső érzéseinket karácsonykor átadhassuk egymásnak szűk családi körben.

Szeretteink számára szebb ajándékot nem is találhatunk ki, mint amikor hitben, reményben, szeretetben és örömben megerősödött önmagunkat adjuk nekik advent után, karácsony estéjén.