2025.01.18. 15:25
Volt, hogy török koponyák szegélyezték Eger egyik városkapuját
Régi híres egri metszetek fedik fel a város kapuinak (néhol sötét) történetét. Íme az egri városkapuk és a falrendszer viszontagságos története.
Fókuszban az egri városkapuk. Talán nem annyira közismert tény, de nemcsak a vár, hanem maga Eger városa is fallal volt valaha körülvéve. Persze először nem kőfal védte az egrieket, hanem csupán egy palánkfal. Sugár István Eger városfalainak és kapuinak története című művében erről így: a vár alatt elterülő várost végre az 1552. évi török ostromot megelőző években palánkkal és árokkal vették körül. Tinódi a szemtanú hitelességével azt írta, hogy „a városnak vala tapasztott palánkja, annak vala négy kimenő kapuja. Forgách Ferenc, aki mint egri kanonok bizonyára járt a városban, arról ad számot, hogy ekkor „agyaggal tapasztott magas sövény és mérsékelt árok" övezte. Ez az úgynevezett töltött vagy bélelt palánk természetesen számottevő katonai támadás ellen nem nyújtott komoly védelmet.

Forrás: Dobó István Vármúzeum
Szerencsére számos kitűnő veduta (látkép) készült Egerről a kora újkorban rajz, metszet formájában, amely megőrizte a város kapuinak emlékét is. Merthogy a palánkfalon négy kapuval volt megerősítve. Talán a leghíresebb és legikonikusabb műalkotás, amely 1588. október 8-a, vagyis a szikszói csata után készült. A Georg Hoefnagel által Dürer stílusában készített metszetről már korábban részletesen írtunk, azonban érdemes kiemelni: a valósághű művet kinagyítva felfedezhetjük, hogyan nézhetett ki a Maklári (akkori nevén: Magyary) kapu első verziója. Az alábbi nagyításon megdöbbentő felfedezést tehetünk: a kapu melletti palánkon számos koponya található.

Forrás: Dobó István Vármúzeum
Hogy miért kerültek a (mint kiderült) török koponyák a palánkfalra? Az említett szikszói csatában jelentős egri katonaság is részt vett, a feljegyzések szerint 110 török fejet és 30 zászlót zsákmányolt. Akkoriban egy török fej 3 körmöci aranyforintot ért, melyért 3 nemes paripa, vagy 10 igásló volt kapató. Vagyis egy török fejet zsákmányoló és azt beszolgáltató földműves azonnal módos gazda lehetett. A szokást a törököktől vették át a magyarok, s elrettentésként tűzték azokat ki nyilvános helyekre, kerítésekre, várfalakra. De hogy ne csak borzalmakról írjunk, fontos tény, hogy a kaput 1596-ban állítólag Szent István király szobra is díszítette. Evlia Cselebi, török utazó szerint a hódoltság alatt „háromszoros erős kapu, három felvonóhídon kell előtte keresztülmenni, két oldalán lőrések vannak." A Maklári belső kapu a mai Almagyar utca 17. századi telkek északi határvonalában állott, a külső pedig az utca Szarvas tér felé eső sarkánál volt.
Ez említett híres egri metszet egyébként számos meglepetést tartogat még. Most csak annyit említünk, hogy ábrázol egy magyarok által épített, Bakócz Tamás-féle fürdőt, amely 1495-től ismert a források szerint, de még 1517-ben Estei Hippolit püspök is használta.

Forrás: Dobó István Vármúzeum
Visszatérve a városkapukhoz: 1580 körül kőfalat kezdtek építeni a város köré, és a munkálatok feltehetően 1592-re be is fejeződtek. A várost övező falon, annak négy szögletén a városból, illetve a városba vezető utaknak megfelelően, kapuk állottak. A Hatvani kapu az ország központi területeivel, a már említett Maklári (Almagyari) kapu a keleti országrészekkel, a Cifra (Felnémeti) kapu a Bükk hegység keleti és északi térségével, végül a Rác (Szent Miklós) kapu az Egertől északnyugatra eső helységekkel kötötte össze Eger városát. Mind a négy kapu kettős kiépítésű volt: a körfalba volt illesztve a „belső", a kapu előtti két fal közötti terület külső határán, illetve a külső falon a „külső kapu".

Érdekesség még, hogy a városfal mentén a térszíni adottságokat, a katonai védelmi szükségletek és lehetőségek figyelembevételével a fal síkjából előugró bástyákat alakítottak ki.
Egri városkapuk: a Cifra kapu volt a legdíszesebb
A város egyik északi kapuja a Cifra kapu volt, amely – mint neve is mutatja – a város legdíszesebb kijárata volt, hiszen a káptalan sasos címerével ékesített reneszánsz kőfaragványt helyezték el rajta 1587-ben. Ez a díszítőelem ma is megvan a múzeum vártörténeti kiállításában. A várost sújtó nagy árvizek ellen épült meg a 18. század utolsó harmadában a „Posuerunt” vagy „nagy masina”-ként emlegetett, a Cifra kaputól a Szent Miklós (Rác) kapuig tartó hatalmas védőgát. Ennek része volt az Eger patakon átívelő Mária híd, amelyet a kezében a kis Jézust tartó Szűz Mária, Nepomuki Szent János és Szent Mihály szobra díszített. A nagy gát nem tudott ellenállni a hatalmas áradásoknak, és a pusztító 1878-as árvíz után már nem építették újjá. Az Eger-patakból elágazó, majd a Mária-híd előtt oda visszatérő Malom-árkon, Malom-patakon három malom is működött.

Külön cikket érdemel a Rác- és a Hatvani kapu története, írásunkat ezért most a kapuk és falak végnapjaival zárjuk. A törökök kiűzése után hamarosan felmerült a falak rendszeres karbantartásának, gondozásának igénye. 1693-ban egy királyi bizottság úgy intézkedett, hogy a bedőlt falakat a püspök, a város, valamint Heves és Borsod vármegyék tartoznak kijavíttatni.

A munka kétségtelenül sürgősnek látszott, hiszen például 1690-ben a fal a Rác kapunál 33 méter hosszan dőlt le. Hosszú évek foldozgatása után végül Eszterházy püspök haladéktalanul elrendelte a várost övező falnak a Hatvani kaputól a szeminárium kertjéig való lebontását, és a kitermelt kőnek a Líceum építésénél való felhasználását. Ugyanekkor a város keleti oldalán, a káptalani részen is megkezdték a falak bontását. Egy 1768 novemberében készült bécsi katonai térképről tudjuk, hogy elrendelte a földesúr a Királyszékén húzódó
még fennálló külső városfalak letörését is.
A város négy kapuja közül a legjelentősebbet, a Hatvanit bontották le először. 1873 kora nyarára felszentelésre készen állott a Pyrker János László érsek által építtetett új főszékesegyház, ami kívánatossá tette a környék megfelelő rendezését. A Hatvani kapu elbontását, Pyrker intézkedése nyomán, követte a Rác és a Maklári kapu. Utolsónak a Cifra kapu maradt, melyet az 1878. évi nagy árvíz után hordtak el.