2025.01.22. 19:55
A takarót is a fejemre szorította részegen – a poklok poklát élte át a négy fal között Réka
Bántalmazó kapcsolatokról szóló cikksorozatunk következő részében Sáfrány Judit, az egri kórház klinikai szakpszichológusával beszélgettünk. A kapcsolati erőszak áldozatainak nem könnyű felismerni, hogy miben élnek.
A kapcsolati erőszak gyakoribb, mint gondolnánk. Nem tudhatjuk, hogy az eladó, aki nem partner a jókedvű csevegési kísérleteinkre, vagy a tanár, aki elfelejti kijavítani a dolgozatokat időre, a fodrász, aki esetleg belevág a hajunkba, nem egy balhés estén van-e túl. Korábbi cikkeinkben már érintettük az áldozattá válás és a kapcsolati erőszak témakörét, most pedig pszichológiai szempontból jártuk ezt körbe Sáfrány Judit, a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet klinikai szakpszichológusának segítségével. Most is csatlakozott hozzánk a korábbi cikkben megszólaló Réka, akinek a nevét kérésére és a biztonságára tekintettel megváltoztattuk.

Forrás: Shuterstock
Sáfrány Judit már az elején kiemelte, hogy ki lehet lépni egy ilyen kapcsolatból, van rá lehetőség. Felismerni, hogy miben élünk, elkezdeni gondolkozni, majd lépni azonban óriási bátorságot igényel.
Sokan megbélyegzik azokat, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, és a legtöbben emiatt a stigmatizáltság miatt sem mernek továbblépni. Ezért is fontos, hogy beszéljünk a jelenségről
- mondta a szakember.
- A bántalmazottak azért is maradnak benne a kapcsolatban, mert ezt ismerik, ez a biztos. Lehet, hogy rossz, de biztos. Ismerős számukra, hogy milyen félelemmel várni, hogy hogy jön haza a bántalmazó. Állandóan készenlétben kell lenni, de ez megszokható. Mint a nyúl a bokorban, mindenre figyelni kell, egy percre sem lankadhat a figyelem, mert bármikor robbanhat a bomba. Ez egy ál-biztonságélményt ad, ami rengeteg energiát von el - magyarázza a szakpszichológus.
- Ez ismerős érzés - fűzi hozzá Réka. - Sokszor voltam úgy, hogy a volt férjem kocsmában ült, és hiába tudtam, hogy hajnalnál hamarabb nem ér haza, addig aludhatnék, képtelen voltam aludni. Tudtam, hogy reggel korán kell kelnem, 6-ra mentem dolgozni, és már csak abban reménykedtem, hogy elkerüljük egymást, de persze ez sose történt meg. 4 óra körül ő hazaért, volt, hogy hamarabb, és mindig talált valamit, ami miatt én voltam a hibás. A végigaggódott, álmatlan éjszakák után jött az ordítozás, hogy én milyen szar vagyok, aztán mentem dolgozni. A munkahelyemen meg csak próbáltam túlélni a napot, miközben ő állandóan hívogatott, hogy ugye nem látta meg senki, amit csinált. Mellesleg ő is ment 8-ra dolgozni, nem tudom, hogy a munkatársai hogy tűrték el, hogy másnaposan, vagy inkább aznaposan üljön köztük. Dehát odáig voltak érte, főleg a nők.
A drog, alkohol fokozza a kapcsolati erőszak veszélyét
Sáfrány Judit kijelentette, hogy az alkohol, a drog erős táptalaja az agressziónak. A módosult tudatállapot, a gátlások lazulása emeli a rizikót. Réka is egyetértett ezzel.
- Amikor ivott, akkor sokkal agresszívabb volt. Józanul csak beszólogatott, leminősített, belémbeszélte, hogy ügyetlen vagyok, buta vagyok, persze ez is éppen elég. Amikor megszületett a fiunk, akkor azt, hogy rossz anya vagyok, mert a gyerek sokat sírt, sokszor órákon át éjjel. Azóta tudom, hogy valószínűleg az én feszültségemet érezte, amit az apja okozott, azért sírt. De amikor ivott, akkor jött az, hogy akkor is teljesítenem házastársi kötelességemet, amikor nem akartam, a falnak szorított, de volt, amikor eljátszottam, hogy alszom, hátha nem piszkál, de a fejemre tette a takaróját. Szerencsére nem volt annyi egyensúlyérzéke, hogy meg is tartsa, de akkor azt hittem, meg akar fojtani - emlékezett vissza Réka.
Sáfrány Judit kiemelte, hogy a bántalmazó személyiségre jellemző, hogy gyenge az impulzuskontroll: nem tud késleltetni, nem tanulta meg, hogy az érzelem megélése rendben van, de a kifejezését kontrollálni kell. A pszichés zavarok személyiségzavarokká válhatnak, ezek pedig eredhetnek kora gyermekkorból is. Ha a gyermek a bántalmazóval azonosul, akkor bántalmazó lesz, de benne maradhat az áldozati szerepben is.
Réka hozzátette, hogy a volt férje apja erős alkoholista volt, ahogy mesélte neki, rengetegszer ébredt arra, hogy a szülei balhéznak, sokszor közéjük is állt, hogy védje az anyját. Bár Réka már nem ismerte az apósát, mert pár évvel azelőtt meghalt, mielőtt az exével találkoztak, sok történetet hallott az agresszivitásáról.
- Én megértem, hogy nehéz gyerekkora volt, ezért is sajnáltam meg először, emiatt voltam türelmes vele sokáig. Amikor már végre beszélt az apjáról, úgy éreztem, hogy egy beszajkózott szöveget mond, hogy milyen brutális, alkoholista volt, ugyanakkor azt éreztem rajta, hogy másra se vágyik, mint az apja elismerésére még felnőttként is. Szerettem volna, ha ezt feldolgozza valahogy, de szakemberről hallani sem akart, elhatároztam, hogy majd én segítek neki - mondja Réka, majd hozzátette, hogy ez volt a hiba.
Az antiszociális személyiség
Sáfrány Judit szerint antiszociális személyiségnek 3 jellemzője van. Nem szeret, nem szorong, nem tanul a hibáiból. Ennek az oka lehet minimális idegrendszeri eltérés, amely az empátiára, az érzelmekre hat. De trauma hatására is kialakulhat. Ez kezelhető terápiával. Az idegrendszeri eltérést ezekben az esetekben célzottan nem vizsgálják, terápiás kezelése is korlátozott. Az agresszív gyerekek esetében legtöbb esetben a szülőt hibáztatják, de vannak helyzetek, amikor a szülő nem tehet semmiről. Ha terápiába visszük a traumából fakadó antiszociális személyt, akkor a motiváción múlik a terápia sikere, illetve fontos, hogy ne jutalmazzuk az antiszociális viselkedést.
Hozzáteszi, a bántalmazók sokszor megmentői szerepben is tetszelegnek. Szándékosan veszélybe sodorják a társukat, aztán "megkegyelmeznek" és ezzel "megmentik" őt. A traumás kötődés pont ezen alapul. "Bár bántalak, de abbahagyom, és látod, én vagyok az, aki megölel és megvigasztal."
- Sokszor a bántalmazott érzi, hogy lépnie kell, de nem tud kilépni. Ennek oka lehet az is, hogy kudarcnak érzi a kapcsolat befejezését. Ugyanakkor a vigasztalónak szánt, nagymamáinktól halott "nagy kötény" kifejezés kifejezetten káros lehet. Az elhúzódó kapcsolat során aztán mélyen beleég a bántalmazotti szerep, ami még jobban megerősíti, hogy ő nem szerethető. A tanult tehetetlenség is közrejátszik: próbálok változtatni, de nem sikerül, aztán újra és újra, és a végén már nem is próbálom többet. Ugyanakkor belejátszik a titok szerepe. Ez zárt rendszert igényel, elszigetel családtól barátoktól, és a dominanciát is erősíti. Az antiszociális személy tárgyként használja a másik embert - fejtette ki Sáfrány Judit.
Réka is beszámolt hasonlóról. Elmondta, hogy ő mindig hosszú távú kapcsolatokban gondolkozott, egyszerűen a neveltetése miatt.
- Keresztény nevelést kaptam, és szentül hittem, hogy én leszek az, aki az első sráchoz hozzámegy, akivel párkapcsolatba kerül. Aztán persze nem így lett. A családomban mindig halkított hangon beszéltek azokról a rokonokról, ismerősökről, akik több párkapcsolatban is voltak, és csak a többedik partnerhez mentek hozzá, esetleg együtt is éltek valakivel esküvő nélkül. Ráadásul a válás kifejezetten megbélyegző tett volt, kivéve, ha férfi vált el - meséli Réka.
Mindig úgy mondták, hogy a nőnek kell megtartani a házasságot, mindig mindenért a nőnek kell küzdenie. És nagy köténnyel kell takargatni a férfi dolgait, legyen az megcsalás, iszákosság, bármi. Így hát, amikor már el akartam jönni, akkor se mertem, mert féltem. Féltem a családom reakciójától, a munkatársaim, barátaim kérdéseitől. Aztán kiderült, hogy nem kellett volna.
- tette hozzá.
A provokálás is bántalmazás
Sáfrány Judit kiemelte, bántalmazás lehet a szándékos provokálás is, amikor addig becsmérlik a másikat, amíg az elveszti a fejét, és agresszívan lép fel. Ilyenkor mindkét fél bántalmazó és bántalmazott is.
Ilyen például az is, amikor a feleség mondogatja, hogy már megint a szeretődnél voltál, biztos megint megcsaltál. Ezt vég nélkül mondja, mondja. Erre még annak is elborul az agya egy idő után, aki alapvetően szelíd természetű lenne. Ekkor aztán agresszióba mehet át a dolog
- mondta a pszichológus.
Hozzátette, bizonyos esetekben a bántalmazó nem is tudja, hogy az. Ezt látta a családban, de nem tekinti bántalmazásnak, mert számára ez a természetes működés.