2025.01.21. 19:55
Fertőzés veszélyezteti a Mátrában az év kétéltűjét
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kisvizeket alakított ki, hogy legyen élőhelyük a békáknak. A sárgahasú unka állományára a szárazságon és az autókon kívül a betegségek is veszélyt jelentenek.
A sárgahasú unkát választotta az "Év kétéltűjévé" 2025-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya. A békafajtával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk. A sárgahasú unka magyarországi fennmaradása több tényező miatt is veszélyben forog, nem véletlenül lett tehát az Év kétéltűje.

Forrás: Babocsay Gergely/MME
A sárgahasú unka korábban „hegyi unka” néven is ismeretes volt, mert főként Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek lakója. Hazánkban elszigetelt populációkkal van jelen, előfordulása egyes középhegységeinkre és dombvidékeinkre korlátozódik, megtalálható a Mátrában (főként Mátraháza és Parád közelében), a Bükkben csak egy-két helyen találkoztak példányával. Általában 300 méteres tengerszint feletti magasság felett fordul elő, fontos számára a hűvös mikroklíma és a megfelelő csapadékmennyiség is. Középhegységeink lábánál elterjedése találkozik a síkvidéken előforduló vöröshasú unkáéval, itt kevert állományokat alkotnak.
Így néz ki az erdőben előforduló béka
Az MME ismertetője szerint a sárgahasú unka robosztus testfelépítésű, hátoldala szürkésbarna, a bőrét tüskés szaruszemölcsök borítják. A közeli rokon vöröshasú unka hátoldala hasonló színű, bőrét ellenben lekerekített, lencse alakú szaruszemölcsök borítják. Mindkét fajnak előfordul zöldhátú színváltozata is, gyakran normál színezetű egyedek társaságában.
A sárgahasú unka hasi foltjai élénk citromsárga vagy halványsárga színűek, összefüggőbbek, mint a vöröshasú unkáé, és a hüvelykujjra is ráterjednek. A kifejlett egyedek 4–6 centiméter hosszúak. A hímek mellső végtagján párzási időszakban fekete színű hüvelykvánkos fejlődik. Ebihala szürkésbarna, barna foltokkal tarkított farokvitorlája a hát közepén indul. Átalakulásáig a lárva maximum 4,5 centiméter hosszúra nő.
Élőhelyei főleg üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben találhatóak, de az erdők közötti gyepterületeken és bokorfüzesekben is előfordul. Tavasztól őszig vízben vagy annak közvetlen közelében találhatóak, pocsolyákban, keréknyomokban, patakok lassúbb szakaszain is előfordul.
Éjjel a legaktívabb, de gyakran nappal is megfigyelhető március végétől. Nászidőszaka hosszan, akár nyár végéig is elhúzódhat. Hívóhangjuk jellegzetes „unk-unk” hangzású.
A nőstény kis csomókban egyszerre 50-100 petét rak, valamilyen tárgyhoz rögzítve, az ebihalak 1,5–2 hónap alatt alakulnak át kisbékává. Az átalakult fiatalok hasa még egészen halovány, fehéres színű. A fiatal és a kifejlett unkák szeptember végén, október elején vonulnak telelni sziklák, gyökerek alatti üregekbe. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, ebihalai viszont főleg algával táplálkoznak. Bőrének mirigyei méreganyagokat termelnek, ezért kevés ragadozó háborgatja.

Forrás: Vörös Judit/MME
Veszélyben a sárgahasú unka állománya
A sárgahasú unkát hazánkban legfőképpen a klímaváltozás és a vele járó csapadékhiány veszélyezteti, hívta föl a figyelmet az MME. Magyarországi állományai kis egyedszámúak és sérülékeny élőhelyekhez kötődnek, a kisvizek kiszáradnak az aszály és a zárt erdők megbontása miatt, vagy autók, munkagépek tapossák el őket. Veszélyt jelent rájuk a vizek szennyezése, és egy gombafertőzés is. A kitridgomba egyik fontos terjesztője a terráriumi hobbiállatként korábban nagy számban tartott keleti unka volt. Ennek forgalmazása és tenyésztése Magyarországon 2010 óta tilos, azóta a hazai faunára nézve veszélyes, potenciálisan inváziós fajnak minősül. A Mátrában sajnos már a kórokozó számlájára írható állománycsökkenés is kimutatható volt a sárgahasú unkák körében. Nagyon fontos, hogy a kétéltűeket ne fogjuk meg, mert kezünkkel tovább vihetjük a fertőzést és elősegíthetjük terjedését. Kirándulásaink végeztével érdemes alaposan fertőtleníteni a lábbeliket és a túrázás során használt egyéb felszereléseket is annak érdekében, hogy a kór terjedését lassíthassuk.
A fertőzés korai észlelése kiemelten fontos természetvédelmi feladat, amit az Agrárminisztérium támogatásával az MME koordinál. A sárgahasú unka hazánkban nagyrészt védett területeken fordul elő, ezért fennmaradása érdekében legtöbbet a helyi erdőgazdaságok és az állami természetvédelem teheti. Erdei élőhelyein a víztestek körüli erdők megtartásával, valamint mesterséges kisvizek létesítésével a faj állományainak visszaszorulása lassítható, és remélhetőleg megállítható. Az erdészeti utak mellett kisebb nagyobb mélyedéseket kell kialakítani, illetve az utakon a tócsák kialakulását meg kell akadályozni és az erdészeti munkákat a faj aktivitási időszakán kívülre kell ütemezni. Ezekkel a beavatkozásokkal nem csak az utakon történő gépjárműforgalom miatti pusztulás mérsékelhető, de a természetes élőhely vízpótlása is biztosítható. A "Kisvízi élőhelyek – források, forráslápok és a kapcsolódó élőhelyek védelme a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén" KEHOP-projekt keretében több mint 200 mesterséges víztestet hoztak létre a Mátra és a Cserhát területén, melyek sikere jó példa arra, hogy mi a teendő a faj megóvása érdekében. A sárgahasú unka hazánkban védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.