Kitartás nélkül nem tudod betartani

A január sok szempontból a legnehezebb hónap. Véget érnek az ünnepek, vissza kell térni a hétköznapi mókuskerékbe, amikor reggel felkelünk, indulunk dolgozni/iskolába/óvodába este hazaesünk, előkészítjük a másnapot, hogy reggel ne kelljen kapkodni, vacsorát készítünk, a gyereknek megnézzük a háziját, ha még szükséges, ha kisebb, akkor legalább 48-szor figyelmeztetjük, hogy kezdjen pakolni, vacsorázunk, fürdés, alvás, hogy reggel kezdhessük elölről. Ez a rutin, eléggé depresszív még annak is, aki amúgy egész jó kedélyállapottal büszkélkedhet. Sokan ilyenkor állnak neki az újévi fogadalom betartásának. 

Amikor még edzőterembe jártam, jellemző volt, hogy ellepték a fogyni, izmosodni vágyók a különböző kardiógépeket, addig sosem látott hölgyek emelgették a kemény egy kilós súlyzókat. Mi, akik már egy ideje jártunk és összeszokott csapat voltunk, szívesen segítettünk annak, aki kérte. Az újak egyre többet nézegették magukat a tükörben, a barátosnék a fekpadon ülve pletykálkodtak, a lelkesedés szemmel láthatóan apadt, és akik oly lelkesen belevetették magukat a testedzésbe, egyre ritkábban jöttek, majd elmaradtak. 10 emberből egy tartott ki esetleg, de volt, hogy annyi sem. 

A kitartás a kulcs az újévi fogadalom betartásához

Én elvből sosem tettem újévi fogadalmat. Ha elhatározok valamit és tényleg akarom, akkor nem kell ahhoz újév. Akkor elkezdhetem márciusban is, de még decemberben is, ha addigra érik meg az elhatározás. Olyan ez, mint egy kis növény. Már benne van a mag a tudat földjében, ott érlelődik, és amikor eljön az ideje, kicsírázik, mindegy, hogy újév, vagy nem. Onnan már csak öntözni kell, gondozni, hogy élvezhessük az eredményt.