2025.01.17. 08:00
Megint beütött a világvége
Mindig a ma terhe tűnik a legnagyobbnak. Világvége most sem volt a havazás miatt.
Szerdán, állítólag, megint beütött a világvége kis hazánkban. Szerencsére ezt csak aznap este tudtam meg a híradásokból és a közösségi oldalak több "hiteles" kommentjéből. Akkor szembesültem azzal, hogy a hó elnyelte az országot. Fotók is illusztrálták ezt, igaz, az őszi avar több helyütt kilátszott a "brutális" mennyiségű hó alól. Volt, ahol egyenesen káoszról beszéltek, meg kétségbeesett emberekről.

Forrás: Gál Gábor/Heol.hu
Azt kell mondjam, a ma embere által mostanság brutálisnak titulált, általában pár centis havazás valójában pusztán babazsúrnak nevezhető a 40-50 évvel ezelőtti és a régebbi "jeges poklokhoz" képest. A múlt század 70-80-as éveiben ültem már órákig a nyílt pályán hóban rekedt vonatokon, vagy ballagtam haza több órás várakozás után délelőtt a buszmegállóból, mert egy fia jármű nem érkezett a járhatatlan utakon, hogy elszállítson az iskolába. Katonakoromban harckocsi segítségével húztuk fel éjszakánként a hó súlya alatt leszakadt távvezetékeket, de a laktanyába már nem jutottunk vissza, mert a bennünket szállító teherautó is a hó foglya lett. A születésemkor az országúttól több száz méteren át már csak gyalog tudtak hazavinni a szüleim a derékig érő hóba vágott ösvényen. A két oldalán majdnem fejmagasságig ért a felhalmozott hó, ami novembertől márciusig meg is maradt.
Távol álljon tőlem, hogy a 'bezzeg az én időmben' gyakran sántító analógiájával éljek. Mindig a ma terhe tűnik a legnagyobbnak. Mégis úgy érzem, sosem lenne világvége hangulat, ha nem felejtenénk el, mi volt egykor, és mi lehetne ma. Ha lennének valódi havazások. Azt gondolom, az elmaradásuk inkább jósolja a világvégét.