Régi idők emberei

Ha egyszer-egyszer bekopog a keményebb tél, akkor máris borzongva gondolunk arra, hogy mekkora cidri lehet odakinn. A meleg lakásból szemléli a többség az irdatlan mínuszokat, a hideg utcákat, tájakat. Az időjárás pedig manapság igen kegyes azokhoz, akik nem bírják a fagyokat. A globális felmelegedés hatására a teleink már inkább késő őszi, kora tavaszi napokra hasonlítanak, de épp ezért érthető, ha a mínusz 10 fok környéke már igen váratlanul érinti az embereket, és az állatokat.

Én mostanában jöttem rá arra, hogy egészen sok mindent meg lehet szokni, csak akarni kell, a hideg pedig nem mumusom. Rájöttem például arra, hogy nem is lettem „fázós”, csak nem dolgoztam kint eleget az utóbbi bő évtizedben. Nulla fokig ha a nap is süt, már kabát sem kell. Azt hiszem a tűrőképesség nagyban a függvénye annak, hogy milyen helyzeteket vagyunk kénytelenek elviselni. Amikor nagyon nem jó, igyekszem arra gondolni, hogy a fagyoknak jó hatása jócskán van, hiszen egyrészt vannak növények, akiknek kell a hideg-hatás, másrészt a kártevők ritkításában is igen nagy szerepe van.

Régen nem volt ilyen kegyes az időjárás

Nagyon kevés már az, aki a régi módszerekkel tart állatot, hagyományosan gazdálkodik, de azért akad még. Nekünk reggelente kellemetlen kilépni az ajtón a meleg szobából, pedig az állatokat el kell látni bármilyen idő is van kint. A mínuszokban befagy a víz, a perzselő hőségben meg éppen az ellenkezője, és e mellé még ott vannak a ragadozók is, akik egyébként szintén fáznak, – csak jobban bírják mint mi – de mellé éhesek is. Gondoljunk bele, hogy nyáron nem volt légkondi, meg fényvédő, meg termo sízokni se volt télen. Szerintem ebben a korban már nehéz ezt átérezni, de képzeljük el, hogy milyen lehetett az Alföldön egy-egy ilyen este régen, amikor nemhogy mínusz 10-15, de még komolyabb hidegek sem voltak meglepőek, sőt, ki sem borultak miatta az emberek.