Tavaszvárás

A hétvégén a barlangjából előcammogó maci – legalábbis vármegyénkben – aligha láthatta meg az árnyékát a hóval, havas esővel telt vasárnapon, ami azt jelenti a népi bölcsesség szerint, hogy már nem kell sokat várni a tavaszra, nyakunkon a kikelet, a megtisztulás. Ezt erősíti az is, hogy már nyílnak a hóvirágok. Előttünk áll azonban még minden télutó velejárója, a böjt időszaka, a tavaszi nagytakarítás. A böjt ugyanis a maga híres-hírhedt szelével felkészít a tavaszra, a megtisztulást hozza magával.

Egykori szülőházam a falu szélén állt, akadálytalanul süvített be a portára a szél egész évben. A böjti szél különösen emlékezetes még ma is, fogvicsorítva érkezett, heteken át nem csitult. Erejét fitogtatva tépte a fák ágait, hidege kegyetlenül kicsípte az arcomat az utcán, és felfalta a tél havát. A böjt idén március elején kezdődik. A böjti szél, ha újra eljött, könnycseppeket csal a szemünkbe, ereje ágakat tör le, szétszórt szemetet görget az úton, de havat nem talál. Talál viszont sok embert, aki – ahogy divatosan mondjuk – el van havazva. A kifejezés azokra vonatkozik, akiknek túl sok a munkája, másra nem érnek rá. Sok embertől hallom, úgy érzi, magára maradt, kilátástalannak látja nemcsak a jövőt, de már a holnapot is, mert a lelkét letaszíthatatlan súlyként nyomják az utóbbi évek járványtól, háborútól, gazdasági válságtól radikálisan megváltozott hétköznapjai.

Jókor fog idén is süvíteni a böjti szél. A kikelet előtti nagytakarítást végzi majd a világban, de ha akarjuk, a lelkünkben is. Tovarepítheti aggodalmainkat, kishitűségünket. A világ tavasszal megtisztul. Kövessük a példáját!