Az egri pszichológus lerántja a leplet a nárcizmusról

Kapcsolati erőszakról, bántalmazó kapcsolatokról szóló cikksorozatunknak ebben a részében lerántjuk a leplet a nárcisztikus személyiségzavarról. A bántalmazó kapcsolatokról szólva elkerülhetetlenül szó esik erről is. Manapság már mindenkire ráfogjuk, hogy nárcisztikus anélkül, hogy a kifejezés valódi értelmét ismernénk. Sáfrány Judit, a Heves Vármegyei Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet klinikai szakpszichológusa már korábbi cikkeinkben is segítséget nyújtott, most ezt a kérdést is tisztázta. Réka, akinek a nevét megváltoztattuk, ismét csatlakozott hozzánk, hogy saját történetével mutassa be a bántalmazást belülről.

- A nárcisztikus személyiséget mindent átható csodálat igénye és empátiahiány jellemzi, mellette megkopik az önértékelés, a megküzdő képesség, a gazdasági státusz. A nárcisztikus különlegesnek érzi magát és a társával szemben is megfogalmazódik a különlegesség igénye. De a másik sosem lehet jobb nála. A bántalmazottnak nem marad erőforrása, hogy kilépjen. Létezik egy egészséges nárcizmus, erre szükség van ahhoz, hogy adjunk magunkra, hogy el akarjunk érni jobb munkát, jobb lakást, jobb életmódot. Baj akkor van, ha ez szélsőségessé válik, ha túl nagyok az elvárások a másikkal szemben, amikor azonban megugorja ezeket, és elkezd népszerűbb, sikeresebb, szebb lenni, akkor jön a porig alázás - mondta Sáfrány Judit.

- Amikor összekerültünk a volt férjemmel, volt egy kis megtakarításom. Nem sok, de ha továbbra is félre tudtam volna tenni, akkor sokkal kevesebb hitelt kellett volna felvennünk, amikor lakást vettünk. Mivel azonban én fizettem minden kiadásunkat, a rezsit, a kaját, ő pedig az elfogyasztott alkoholt, cigarettát, és a saját ruháit, szórakozását, így előbb-utóbb nem tudtam félretenni. Sőt a megtakarításomat is be kellett forgatni a családi kasszába. Akkoriban nem volt 200 ezer a bruttóm, ebből fizettem mindent, de úgy tudam, ő a több mint kétszer ennyi fizetéséből tud félretenni a kiadásai ellenére is. Amikor el akartam hagyni őt először, rájöttem, hogy nincs miből. Bármit vettem, be kellett számolnom róla, hogy mennyibe került, és miért volt szükségem rá. A legvégén már az edzőterem-bérletet meg se mondtam neki, mert csak haragudott volna érte. Ő viszont több tízezreket adott ki a saját szórakozására - számolt be Réka.

A szakpszichológus kiemelte, a nárcisztikusok énje törékeny, állandóan bizonyítaniuk kell, hogy ők csodálatos lények. Folyamatosan kompenzálnak, feljogosítva érzik magukat bármire. Irigyek mindenkire, és akárki nem méltó arra, hogy a partnerük legyen. Ez a viselkedés gyerekekkel szemben is megjelenhet.

- Nagyon szerettem kézműveskedni, exem még szinte biztatott is. Amikor egy árus felfedezte, hogy eladásra is készíthetnék dolgokat, és meg is beszéltük, és fogytak is az alkotásaim, akkor az exem először feltűnően nem foglalkozott vele, hogy minek dicsekszem, aztán annyira leszólt, hogy pár hónap után abbahagytam az egészet, gondolván jobb a békesség. Pedig bevétel is lett volna belőle. Aztán amikor ezt elérte, elkezdett ő más műfajban kézműveskedni, hogy bebizonyítsa, hogy jobb nálam. De például amikor eleinte, gondolván, hogy egy kapcsolatban megosztjuk egymással a sikereinket, elmondtam, hogy egyre jobban bírom a futást, vagy megint nagyobb súllyal tudok edzeni, akkor elkezdte, hogy bezzeg ő régen, mennyit futott és hogy milyen súlyokat tud kapásból emelni. Persze sose bizonyította, de a kedvemet elvette - emlékezett vissza Réka.

A nárcisztikus személyiség porig aláz

- Fontos tisztázni, hogy a kritika önmagában nem nárcisztikus vonás - emelte ki Sáfrány Judit. - Meg kell különböztetni, hogy építő jellegű, vagy porig alázó kritikáról van-e szó. A nárcisztikus nem érez empátiát, nem szenved, de a környezete igen. Grandiózus, nem hétköznapi igényeik vannak, ami átmenetileg izgalmas lehet, de megvan az ára. Az énjük sérült, törékeny. Nem fogadják el a kritikát sem, arrogánsak.

Hozzáteszi, a bántalmazott mindig önmagát hibázatatja, önmagát akarja megjavítani.

- Ez velem is így volt - meséli Réka. - Bármi történt, mindig azon gondolkoztam, hogy lehetett volna jobban csinálni. Főleg, hogy a neten rengeteg olyan cikk jött szembe, hogy ha baj van a kapcsolatoddal, 70 százalékban benned van a hiba, ne a másikban keresd. Hát én kerestem is rendesen, mert kifelé tökéletes kapcsolatot mutattunk, és ezt akartam elérni befelé is. Zavart, hogy hazugságban élünk, szégyelltem, hogy mindig hibázok, össze akartam hangolni azt, amit mutatunk azzal, ami belül van. Exem kijelentette azt is, hogy örüljek, hogy ő velem van, mert más nem választana engem. Én ezt el is hittem egy idő után, hiszen mindig hibás voltam mindenért. Aztán rájöttem, hogy nem bennem van a hiba, de akkor már nyakig benne voltam.