Nem baj az

Jöhet szél, vagy vihar, netán a nyakunkba szakadhat ezer ólom súlya, ha földre kényszerít az élet, bizony ott időzünk egy ideig. Közben nagyon hasznos tevékenységekkel foglalhatjuk le magunkat: elmélázhatunk az élet nagy kérdésein, s amennyiben társaságunk is akad: kártyázni is lehet. Nem baj az, ha közben nem feledkezünk meg arról, lesz ez még máshogy is.

A padlón töltött idő során érezhetjük, hogy a talajból árad a hideg, de azt is, hogy süt a nap. Fázhatunk és izzadhatunk, akár egyszerre is, ha úgy esik: minden csak nézőpont kérdése. Nézhetünk lefelé, a lábunk elé, vagy akár felfelé is, a napból jövő meleg irányába. Saját magunk döntünk arról, merre haladunk tovább a rég megkezdett úton, s arcunkat merre fordítjuk akkor, ha akadályt sodor elénk a sors. Elfordíthatjuk fejünket, de szembe is nézhetünk ezekkel, de magunkkal is vihetjük ezeket, gondosan a zsebünk mélyére csúsztatva. Amíg fér. S ha egyszer úgy adódik, ezeket bármikor letehetjük a kitaposott ösvényünk valamely pontján, kupacba rendezve, melynek azonnal hátat is fordítunk. 

Nem baj az, ha az ember néha elesik, vagy összecsuklik a teste a rá került teher alatt. 

Fontos azonban, hogy mindig tudjuk, mely sorrendben kell az idők során elmacskásodott tagjainkat mozdítani annak érdekében, hogy ha az ücsörgést eluntuk, fel tudjunk állni. Egyiket a másik után, szépen és lassan, ahogy csak kényelmes: nem szabad közben sosem arra gondolni, mennyire lesz majd nehéz és küzdelmes, hiszen a cél nem az eredmény, hanem az odáig vezető út. 

Annak kell jónak lennie.