2025.02.04. 09:28
Életünk alapja, nélküle nem lennénk
Nem lenne nélküle élet. Megbecsüljük eléggé legnagyobb kincsünket, a vizet?
A modern társadalmunk egyik átka, hogy a viszonylagos kényelemben megszoktunk bizonyos szolgáltatásokat és csak akkor tűnik fel, mennyire fontosak ezek az alapvető dolgok, mikor hirtelen a hiányukkal szembesülünk. Ilyen az is, hogy ha megnyitjuk a csapot, akkor folyik belőle a víz.

Forrás: Kovács Liliána / Dunántúli Napló
Az öregek régen sokat mondogatták, hogy mekkorát fordult a világ, már a vízért is fizetni kell. Ők még úgy élték az életüket, hogy a kútból, már ha volt benne, ingyen emelték a vizet, hiszen megdolgoztak érte, de mára már nem úgy megy, hogy ásunk egy kutat, ha kedvünk van hozzá. Persze a legtöbb ember nem is tudná, hogyan fogjon hozzá, de a kész kútból is kevés az, aki ma ki tudja húzni a vizet.
Legyünk takarékosak a vízzel
Mindig igyekeztem takarékoskodni a vízzel, de mióta először kellett megküzdenem egy vödör vízért, azóta jobban megbecsülöm. Azóta, ha a csapból csobog a melegvíz a mosogatóba, elgondolkodom, ez a néhány pillanat mennyi munka lenne akkor, ha magamnak állítanám elő a mosásra, a mosogatásra a melegvizet és a főzésre, ivásra szánt mennyiségeket is én emelném ki a kút mélyéből. Már ha van a kútban.
Sok vizünk van, de ez nem lesz mindig így, mondják. Ha nem óvjuk, ha nem marasztaljuk, annak rossz vége lehet. Láttuk már, hogy mire képes egy-egy komolyabb aszály, néhány hét elég ahhoz, hogy kiszáradjon egy nagyobb patak. Furcsa, de az emberek többségét saját magán kívül nem érdekli semmi. Nem zavarja, hogy a nemtörődömségének mások is megisszák a levét, nem csak az idegenek, a saját gyerekeik is, pedig egy picit több odafigyeléssel sokkal szebb hely lenne a világ, mert a vízen is múlik a jövő.