Egy hegy, ami nem enged, a Kancsendzönga titkai Egerben

A Himalája csúcsai nem csak természeti határokat, de emberi végleteteket is jelölnek - testi, lelki és szellei értelemben is. E gondolat szellemében folytatódott április 3-án a Magyar Himalája expedíciók érdekes arcai című előadás harmadik állomása a Polgárok Házában, ahol a 2013-mas Kancsendzönga expedíció filmje állt a figyelem középpontjában. Az eseményt dr. Pajtók Gábor országgyűlési képviselő nyitotta meg köszöntőbeszédével, ezt követően pedig Kollár Lajos, a Himalája expedíció egyik kulcsfigurája ismertette azt est céljait: méltó megemlékezést tartani a tragikusan elhunyt hegymászók, Kiss Péter és Erőss Zsolt emléke előtt. 

Kollár Lajos a film vetítése előtt beszélt arról, hogyan optimális megmászni a nyolcezreseket, mesélt a folyamatokról és a hegymászás rendszeréről. A rendezvényen levetített Kancsendzönga dokumentumfilm nem csak bepillantást engedett a hegymászás nehéz és embertpróbáló történéseibe, hanem ismertette milyen módon kell és érdemes a Himalája legkeletibb nyolcezres hegyének nekileselkedni. A levetített képek közelebbről engedtek betekintést a hegyi időjárás kegyetlenségébe, miközben nem csupán a fizikai mászás kihívásait, hanem az együttműködésre és túlélésre épülő, összetett rendszert is érzékletesen bemutatták. Szembe kellett nézniük az extrém időjárással, a hólavinákkal és az erős havazással.

- mondta Kollár Lajos.

A púdzsa szertartást

„A Himalája hegyeiben ez egy erős szokás, hogy feljön egy láma, ott ül, és ő celebrál szertartást. Arról van szó, hogy csak akkor lehet a hegymászóknak tovább, az alaptáborból a hegyre menni, ha ez a púdzsa szertartás megtörtént. Ugyanis itt arról van szó, hogy ez a pap ember megkéri a hegy szellemét, az isteneket, hogy fogadják jó szívvel a hegymászókat és engedje a hegy közel magához őket, és balesetmentes, és sikeres évadot is kíván. Ezentúl megáldja a felszereléseket, az ételeket, italokat” - ismertette a Himalája expedíció vezetője. 

Kollár Lajos még hozzátette, hogy a hegymászás során fontosnak tartották a gasztronómiát, hogy maguknak készítsék el ételeiket, leginkább magyaros ételekkel készültek. Az étel elkészítése egy külön program mindamellett, hogy egészségesebb, mint a poros levesek. 

Meséltek a Himalája expedícióról

A dokumentumfilm vetítése után következtek Kollár Lajos meghívott vendégei - Hirtling István színművész, illetve dr. Szebeny Miklós baleseti sebész, Erőss Zsolt akkori kezelőorvosa. A beszélgetésből kiderült, hogy Kollár és Hirtling színházi karrierjük elején találkoztak, és a színművész a hegymászó legrégebbi drukkere és barátja - már 50 éve, osztotta meg Kollár. A színész arról is mesélt, hogy hogyan találkozott a hegymászással. 

„Nem bírom a vízalatti mélységeket, és ámulva nézem a mélytengeri búvárokról szóló filmeket. Lajos a színházi évek alatt tartott egy előadást a Tátra megmászásáról, és csodálatos képeket mutatott. Viszont rá kellett jönnöm, hogy a magasságok és a mélységek, egyik sem való nekem”- tette hozzá Hirtling.

Ezután dr. Szebeny Miklós beszélt Erőss Zsolt balesetéről. „12 óra hossza volt mire lehozták Zsoltot a hegyről, csak azután kezdődhetett a szilánkosra tört sípcsontjának műtétje.” Továbbá mesélt még a körülményekről, illetve megosztotta, hogy a hegymászás arról szól, hogy nem a hegyet, hanem saját magadat kell legyőzzed. Erőss Zsolt járt a doktor úrnál a Kancsendzönga előtt, és úgy nyilatkozott neki, hogy „az a hegymászó aki délután 4 után fent van egy nyolcezresen, az tudja magáról, hogy halott ember.”

Kollár Lajos azt is jelezte, hogy jó eséllyel nem ez volt az utolsó alkalom, hogy hasonló eseményre sor kerül.