Szajkókkal ültettették a legfrissebb tölgyeket

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI), a WWF Magyarország és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a LIFE4Oak Forests projekt keretében azon dolgoznak, hogy újra természetessé tegyék az erdőket, gazdagítsák élővilágukat, és biztosítsák hosszú távú fennmaradásukat. A Bükki Nemzeti Park területén 10 mintaterületen, összesen 680 hektáron újszerű természetvédelmi kezelési megoldásokat alkalmaznak az igazi erdők kialakítására. A 2018 óta zajló beavatkozásoknak köszönhetően mára már szemmel látható, ahogy a különböző növény-, állat-, és gombafajok ismét megtöltik élettel az egykor gazdasági céllal művelt tölgyeseket.

Az európai uniós projekt 2017-ben indult és 2026 év végéig tart, teljes költsége közel 8 millió euró. A program vezetője a romagnai biodiverzitás park, három magyar nemzeti park társaságában. A BNPI területén a bükkzsérci Ortás, a bujáki Bokri-hegy, a Cserépfalu-környéki erdők, a felsőtárkányi Barát-erdő, Miklós-völgy és Ostoros-völgy, a garábi Varjú-bérc, a gyöngyösi Sár-hegy, a kerecsendi erdő, Mátraszentimre és Fallóskút, valamint a mátraszőlősi Kis-Függő-kő vesz részt a programban

Rónai Kálmánné a Cserépfalun tartott ismertetőn elmondta, hosszútávú projektet indítottak, az együttműködésnek köszönhetően pedig minden résztvevő új ötletekkel gazdagodik, amelyeket felhasználhat máshol is. Ugyan vannak sikertelen próbálkozások is, a többi módszer továbbvihető.

A szajkók segítségét vették igénybe

Fidlóczky József, a projekt vezetője elmondta, Magyarországon 1555 hektáron, Olaszországban 510 hektáron megpróbálják ezeket a faállományokat erdővé alakítani.

- Erdőket már nagyapáink sem nagyon láttak, ezek egykorú homogén erdők, amik nemzeti parki kezelésben vannak, azok valószínűleg korábbi TSZ erdőként kerültek át. Célunk, hogy segítsük a természetet abban, hogy átalakuljon ez a faállomány erdővé. A Bükki Nemzeti Parknál tíz területen, Magyarországon összesen 19 helyszínen, Olaszországban öt területen zajlik ez a munka. Fontos az invazív fajok visszaszorítása, a hiányzó fafajok visszavitele. Magyarországon nagyon hiányzik az erdőből a holtfa, ami egy nagyon fontos élőhely - hangsúlyozta Fidlóczky József.

Felhasználják a munkában a szajkókat is, az ő feladatuk a fákra, ládákba kihelyezett tölgymakkok szétszórása, így az erdők megújulhatnak.

Vannak szinte azonnal látható eredmények

Kovács Árpád, a BNPI erdészeti felügyelője szerint az invazív fafajok közül az akác a legelterjedtebb a Bükkben és a Mátrában is, amelyek megváltoztatják az életközösségeket. Az akácot őshonos fafajokra cserélik, de meg is változtatják az erdők szerkezetét.

Kifejtette, különböző kezelési módszereket próbáltak ki, hogy a kiinduló állapot és a végállapot közötti felvételezésekkel lássák azt, hogy mennyire sikeresek ezek, mennyire változik meg az erdő szerkezete, mennyire javulnak a természetes erdőkre jellemző mutatók.

- A beavatkozás sok elemét évtizedek óta alkalmazzuk, kutatják. Például, hogy kicsiben, vagy akár természetes előfordulásukban mit jelent a holtfa jelenléte. Voltak irodalmi adatok, külföldi és saját ötletek, gyakorlatok, hogyan kellene ezeket alkalmazni, hogyan mérjük föl a hatásaikat. Voltak példák a környező országokból hasonló próbálkozásokról – sorolta Kovács Árpád.

Hozzátette, a hatások közül néhány hamar látható, s lesz, amely évtizedek múlva jelentkezik, hiszen a tölgyesek alap életkora száz év, de tovább is fenn lehet tartani.

- A tölgy 20 éves korában lesz 10-15 méter magas. Tehát ahhoz, hogy itt legyen egy olyan állományrészünk, ami most is idős, és az alatt legyen egy olyan, ami ilyen fiatal, akkor 20 év minimum, ameddig egy jelentős szerkezeti változásnak meglátjuk a nyomait. A holtfa viszont már most is hat, de a szerkezet megbontása, a napozott foltok létrehozása esetén is azonnal megváltozik a lágyszárú növényzet és megjelennek azok a fajok, amelyeknek erre van szükségük – magyarázta Kovács Árpád.

Kevés az igazi erdő, ami értéket képvisel

Bódis Pál, a WWF Magyarország projektkoordinátora szerint a viszonylag nagy mértékű beavatkozásokon túl sokkal fontosabb az a hatás, amelyet ezek bemutatásával és terjesztésével tudnak elérni.

- Reméljük hogy az itt kialakított jó gyakorlatok nemcsak a többi nemzeti parki saját vagyonkezelési területen jelennek meg alkalmazott mindennapi gyakorlatként, hanem bizonyos elemei átültethetőek az erdőgazdasági, faanyag termesztési célú gazdálkodási gyakorlatba is – emelte ki Bódis Pál.

Mint mondta, a magyarországi erdőterületek fele nem is őshonos fafajú fákból áll, ezek nem is működnek teljes értékű ökoszisztémaként. A terület nyolcvan százalékán pedig vágásos üzemmódban gazdálkodnak, ami az erdei ökoszisztéma számos elemére károsan hat. Vannak erdészeti gyakorlatok, amelyek próbálnak ezen enyhíteni, például a fokozatos felújító vágás.

- A WWF Magyarország részéről azt képviseljük, hogy a természetes és természetszerű erdőállományoknak egy részében teljes kíméletet kellene alkalmazni, faanyag-termesztés nélkül. Ugyanakkor itt is be kell avatkozni az inváziósan terjedő idegenhonos fajokkal szemben. Ehhez ugye a szakértelem az mind a természetvédelmi, mind az erdészeti ágazatban rendelkezésre áll, ugyanakkor a jelenlegi működési keretek nem teszik ezt lehetővé. Jelenleg a védett és fokozottan védett területű erdőinkben is történhetnek fahasználatok. Magyarország erdőterületének ötöde védett, 40 százaléka Natura 2000-s, ezek képviselnek természeti értékeket. Hosszú távú védelmük nemcsak a természetvédelem önös célja, hanem a jövő generációknak is egy kiemelkedően fontos erőforrás lehet – fejtette ki Bódis Pál.