30 évig volt nyitva, most új gazdát keres Gyöngyös ikonikus vendéglátóhelye

A gyöngyösi Bacchus borozó majd' három évtizeden át volt a város ikonikus helye, a negyven pluszos városlakók és a környéken élők közül aligha akad, aki ne emlékezne rá. A legendás pinceborozó neve országszerte jól cseng még ma is, ezt Csépány József és Csépány Erzsébet tulajdonosok is megerősítették portálunknak. A 1990-es évek dereka óta azonban a Bacchus története szünetel, a borozó akkor bezárt. A tulajdonosok döntésének köszönhetően azonban a pinceborozó históriája folytatódhat.

Csépány József és Csépány Erzsébet a Bacchus fölötti lakás egyik szobájában születtek, id. Csépány Ferenc – ragadványnevén a majoros Csépány – négy fia közül a legfiatalabb gyermekeiként. 

– Édesanyánk 1950-ben, 18 évesen ment férjhez, akkor költözött ide, és a 2023-ban, 92 évesen bekövetkezett haláláig sosem lakott máshol. Mi itt nőttünk fel, de a középiskolás éveink után másfelé vitt bennünket az élet. Ma már nyugdíjasok vagyunk, nem itt képzeljük el a további életüket, és egyikünk gyerekei sem. A szívünk azonban mindig visszahúz Gyöngyösre, örömmel látogatunk ide. Nekünk nem olyan Gyöngyös, mint a többi magyar város. Ha az ember itt születik, itt nő fel, akkor azt szeretné, hogy a város szépüljön. Ezért most, édesanyánk hagyatéki eljárása után úgy döntöttünk, hogy eladjuk a Kármán utcai, jól ismert épületet a benne lévő pinceborozóval, az egykori bormintabolttal, és a lakásokkal együtt. Úgy néz ki, egy korszak végére érünk – részletezte Csépány Erzsébet.

A Bacchus borozó neve még ma is jól cseng országszerte

Testvére elmesélte, hogy a család kapcsolata az épülettel 1935-től íródott. Ekkor ajánlották fel az Orczyak a városnak a kastélyt megvételre, tette hozzá Csépány József. 

A Bacchus borozó fölötti ház az Orczy-kastély majorsági épülete volt, itt voltak a gazdasági egységek, itt lakott a kiszolgáló személyzet. A házhoz egy nagyon komoly udvarrész is tartozott, volt borház, kenyeret sütni kemence, istálló az állatoknak, pince a boroknak és a jégveremnek. Ezt a majorsági épületet vette meg 1935-36-ban nagyapánk, id. Csépány Ferenc, aki mintegy 50 hold földön gazdálkodott a fiaival Gyöngyösön. A házat teljesen felújította, és 1937-38-ban költöztek be az épületbe, amit aztán 1957-ben utólagosan államosították. A téeszek 1962-es megalakulása után a dupla terű padlásteret gabonatárolásra használták, hatalmas mennyiségű termény elfért ott, és az udvar is nagy területű volt. Később az egész ingatlan állami kezelés alatt volt a Borpalotával együtt. A rendszerváltás után az Egervin csődeljárása, majd privatizációja adott lehetőséget a családunknak, hogy 1991-ben visszavásároljuk a ház lakórészei, a pincét és az üzlethelyiséget is, amelyek azóta is a tulajdonunkban vannak – sorolta Csépány József.

A pinceborozó kihagyhatatlan program volt a magyar, a külföldi turistacsoportoknak és a helyi fiataloknak

– A ház második "aranykora" 1968-ban kezdődött, megnyílt a Bacchus borozó. Hamar ikonikus hellyé vált Gyöngyösön. Egyrészt a város fiatalsága körében lett népszerűvé, jó összejöveteli lehetőség volt a számukra finom borok, zsíroskenyér, esetleg egy pörkölt mellett. Aki akkor volt ifjú Gyöngyösön, nagyon jól ismeri, majdnem minden fiatal megfordult itt, ez szinte biztos. A ballagások, érettségik után Gyöngyösön "kötelező" volt az osztályoknak a Bacchusba eljönni, bolond ballagáskor meg főleg. A másik vendégkör az akkori szocialista országok turistáiból állt. A 60-70-es években virágzott az úgynevezett beutaztató turizmus, elsősorban Csehszlovákiából, Lengyelországból, Bulgáriából és a Szovjetunióból. A Bacchus borozó ennek az egyik központja volt. Amikor például Budapestről egész napos kirándulásokat szerveztek a külföldieknek a Mátrába vagy Egerbe, a Bacchus kihagyhatatlan programmá vált. Volt úgy kora esténként, hogy 6-8 autóbusz is állt a ház előtt. Mintegy 400 embert lehetett asztalhoz ültetni a pincében, akik a borozgatás után utaztak vissza a fővárosba. Ez ment 1989-ig. Utána megszűnt beutaztató turizmus, a fiatalok meg inkább a diszkó világa felé mentek el, a Bacchus zenés-táncos hely lett. A 90-es évek közepének gazdasági helyzete azonban nem tette lehetővé a nyereséges működtetését. 1994-95-től napjainkig nem volt érdemi üzemeltetés itt – összegzett Csépány József.

A Bacchusnak mindig kultúrhely jellege volt

Csépány Erzsébet arra emlékezett vissza, hogy a pinceborozóból fölhallatszott a lakásba a zeneszó.

– Az üzemeltetést jó 20 éven keresztül Ollé Károly üzletvezető irányította. Legendás alakja volt a Bacchus borozónak, a szó legjobb értelmében. Tudta, kit hová kell ültetni, kinek mi az igénye, nagyon jó kapcsolatban voltunk Karcsi bácsival. Volt úgy, hogy egy svéd vendéggel kopogtatott be hozzánk, aki nálunk nézte meg az éppen kezdődő futballmeccset a tévén. Mi ritkán voltunk lenn, de jól emlékszem például azokra az osztrák vadászokra, akik vacsora után a vadászkürtjeikkel zenéltek. Nagyon szép és hangulatos volt. A pincének sosem kocsmahangulata, hanem egy igazi kultúrhely jellege volt, békésen szórakoztak az emberek. Az illusztris vendégek annak idején az akkori városi-, megyei tanács, a pártszervezetek emberei voltak. Van egy elszeparált hely kialakítva lenn, az nem a nagyközönséget szolgálta. Sok gazdasági tárgyalás folyt ott, amelyek a jó bor mellett dőltek el. Ha az Egervinhez miniszterek, minisztériumi emberek jöttek, ők is betértek ide bort kóstolni zsíroskenyérrel. Jó pár lakodalom is volt a Bacchusban, régebben nem nagyon voltak olyan méretű helyek, ahol 100-120 vagy még több embert le lehetett ültetni – emlékezett Csépány Erzsébet.

Csépány József kiemelte, Gyöngyös egy szép és élhető kisváros. Aki itt él, talán nem is tudja az értékén kezelni ezt, tette hozzá a Budapesten élő férfi.

Hol lehet egy jó pohár gyöngyösi bort meginni megfelelő körülmények között?

– Gyöngyös fejlődését folyamatosan figyeljük, a barátainkat is biztatjuk, látogassanak el ide, mert nagyon sok kincs van itt. Ám mindig megkérdik: hol lehet egy jó pohár gyöngyösi bort meginni megfelelő körülmények között? A Bacchus név még mindig jól cseng országszerte. Mi abban reménykedünk, hogy lesz, aki megtalálja majd a funkcióját ennek háznak a pincével együtt. Ez az épület is szerves része a gyöngyösi városképnek. Fontos, hogy a régi épületek fennmaradjanak, mert ezek adják meg a város karakterét – fogalmazott Csépány József.

Portálunk érdeklődésére Kis Lászlóné ingatlanszakértő elmondta, hogy a majdnem 300 négyzetméteres, 3 hajós kialakítású boltíves pincerendszer ma is rendkívül jó állapotban van, csakúgy, mint fölötte az épület. 

– Az épület tetőtere beépíthető, hiszen dupla padlása van, és a belmagasság is engedi. Akár további lakások kialakítását teszi lehetővé, vagy átalakítási tervet is rejt. Az épület és a hely adta lehetőségek – belváros közelsége épített és kulturális látnivalók sokaságával, a parkolás megoldottsága, az áruszállításhoz az épület könnyű megközelíthetősége –, tökéletes alapot nyújtanak egy egyedi, üzleti szemlélettel megálmodott projekt megvalósításához – részletezte Kis Lászlóné.