2025.07.05. 15:25
Eger a világváros, ahol egyetlen buszjeggyel elutazhatunk Csebokszáritól egészen Kanadáig
A régi anekdota szerint Eger valódi világváros: egyetlen buszjeggyel elutazhatunk Csebokszáritól egészen Kanadáig. Az utóbbi évtizedekben már mindkét városrésznek más a neve, de a helyi legendák közül ez a mondat valószínűleg örökre a helyiek emlékezetében marad. Megnéztük, milyen egyéb emlékezetes, érdekes, vagy rendkívüli események történtek ott a 20. század első évtizedeiben.
Az elmúlt időszakban több városrésszel kapcsolatban is írtunk visszatekintőt, ez alkalommal a Lajosvárosról, annak történetéről, a korábbi Kanadát körüllengő legendákról és az ott történt néhány, a korabeli napilapokban megjelent érdekes eseteket elevenítjük fel.
Forrás: Fortepan
Eger, a világváros
A hevesi megyeszékhely – számos egyéb kiválósága mellett – azzal is büszkélkedhet, hogy igazi világváros: egyetlen helyi járatú buszjeggyel eljuthatunk Kanadából Csebokszáriba. A mai Felsőváros ugyanis a korábbi, szovjet testvérvárosunk nevét viselte hosszú évtizedeken át, míg Lajosvárost korábban Kanada névvel illették: a két világháború között ugyanis ebből a városrészből nagyon sokan vándoroltak ki Amerikába, főleg Kanadába egy jobb élet reményében. Az ott megkeresett pénzből pedig hazatérésük után ugyancsak ezen a területen építették fel a házaikat. Ezért nevezik ezt a területet – a hivatalos, Lajosváros név mellett – sokan a mai napig is Kanadának. Bár az igazsághoz mindenképp hozzátartozik, hogy a hivatalos nevét is a "kanadaiaknak" köszönheti: 1937. november másodikán szentelték fel azt a templomot, mely mindössze 75 munkanap alatt épült fel, s ugyanazon év júliusában számoltak be arról, hogy "felkerült a kereszt" a templom tetejére. A templomot az a Szent Lajos Római Katolikus Egyházközség építtette, melyet a Kanadából hazatérő egriek alapítottak. A legvalószínűbb feltételezések szerint ezen egyházközség nevéről és a köré szerveződő közösségről kapta végül az új nevét az Eger déli városrésze is.
Forrás: Arcanum
Lajosvárosi borzalmak
Egerben ma is rebesgetik, hogy hajdan a mai Lajosvárosban álltak a bitófák, azon a környéken végezték ki a város bűnözőit, ahol ma a levéltár áll. Feljegyezték, egy előkelő ifjú virágot osztott a siralomházban, mielőtt végzett vele a hóhér. A végzetes napon megkondult a gonoszok harangja is.
Korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy a vesztőhelyet társas akasztófának is nevezték, s igen morbid feltételezés lenne azt gondolni, örömteli volt a közös együttlét ezen a helyen: Pandula Attila történész Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon című könyvében feleleveníti, hogyan is végezték ki hajdan az elítélteket Dobó városában a török utáni időkben.
A történész felidézi, hogy Türk Frigyes — kortársaihoz hasonlóan — így írta le a XIX. századi egri akasztófát:
Az egri vesztőhely, az „Akasztófa", a város déli határán a hatvani út végén az országúttól kifelé menet balra eső gyepes emelkedésen állott. Faragott vagyis kinagyolt homokkőből volt építve. Négyszögű területe kőfallal volt bekerítve, melynek magassága másfél öles lehetett; nyugati oldalán ajtaja volt. A kőfalon belül 2-3 sírhely.
Déryné, a híres színésznő sem tudott elfeledkezni a látványról, melyet vándorszínészként töltött évei alatt Egerben szerzett. Naplójában, melyben Egert "ódon városnak" nevezi, s melyben, mint írta, kiváló fogadtatásban részesült, így emlékezett vissza naplójában a vesztőhelyen látottakra:
mert midőn közel voltunk már Egerhez, ott pillantottam meg, még most is borsódzik a hátam bele, a borzasztó, végzetes négy oszlopot, melyen már két hét óta függött, hét, a törvény által elitélt gonosztevő. Én bennem oly borzadást okozott, hogy rosszul lettem. Szerencsétlenségemre leszállt az egész társaság, közelebb menvén őket megbámulandó és engem is, mintegy erőszakosan cibáltak le a szekérről, hogy nézzem meg jól őket, különben mindig előttem lesznek álmomban. Oda vezettek, de nem kellett több, úgy megundorodtam e látványtól, hogy arcomra csaptam jó illatos zsebkeszkenőmet. De nem érzettem a jó illatot, csak a borzasztó szagot...
Most már abban a képzelődésben éltem, hogy az a levegő reám szárnyalt és én halálos beteg leszek s hogy azon levegőt befújja a szél a városba és mindent megérint...
Az ottani látvány olyan mélyen érintette, hogy szinte szökésnek érezte a Miskolcra vezető utat:
Így hát örültem, midőn már kocsin ültem s elhagytuk az ódon várost, ámbár sok jó ismerőst hagytam hátra, kiknek házánál kellemesen töltött időt élveztem. Csak akkor kezdettem kellemes levegőt élvezni, midőn már vagy egy stációt elhaladtunk. Mindig azt gondoltam, jön velünk ismét a büzhödt levegő.
Tragédiák is beárnyékolták a mai Lajosváros történelmét. Halálos gyermekbalesetek, gyilkossági kísérletek is borzolták a kedélyeket akkoriban is, melyek közül néhányról a század első felében kiadott napilapokból szereztünk tudomást.
Anyjuk vásárolt, a gyerekek egyedül voltak otthon
1930. október 17-én ártatlan játéknak induló elfoglaltságból lett tragédia, amikor két kisgyerek a saját maguk által okozott tűzesetben valószínűleg füstmérgezés miatt meghaltak. A másnapi Eger c. napilap így számolt be az esetről:
Ugyanezen napilap október 19-i számában már a boncolásról adnak hírt és a megindított eljárásról:
Majdnem gyilkosság lett a lajosvárosi esetből
Néhány évvel később, 1938-ban a Kerecsendi úton történt bűncselekmény, mely során egy borbélytanulót szurkált meg egy csoport 11 tagja. A június végén történt esetről a korabeli Eger c. napilap először egy rövidhírben tudósított, melyből a következők derültek ki:
Nem futball eredmény az a két szám, csak egy kis lovagiatlanság számokban. Vasárnap este tizenegy suhanc megtámadta Fülöp János borbély tanulót. A támadás a 11-ek többsége következtében Fülöpnél járt eredménnyel, ő kapta a szúrást az oldalába. Az Irgalmasoknál fekszik. Sérülése súlyos, mert a kés megsértette a tüdőt. A rendőrség erélyes vizsgálatot indított.
Néhány nappal később, július elsején pedig már a rendőrségi nyomozás végeredményéről is beszámoltak:
Befejezték a nyomozást a kanadai szurkálás ügyében
Megírtuk, hogy Fülöp János borbélyinast vasárnap a Kerecsendi úton tizenegy suhanc megtámadta. A rendőrség erélyes nyomozást indított a szurkálás előzményeinek megállapítására. A nyomozást ma befejezték. Az adatok szerint Fülöp egy barátja rálőtt a suhancok egyikére ezelőtt két héttel. A suhancok elhatározták, hogy elveszik a revolvert. Ezt megneszelte a „revolver-tulajdonos“ és Fülöpnek adta oda azt megőrzésre. Azonban a suhancok is megtudták ezt és azért támadták meg Fülöpöt.
