Világ a város határán, ahol az emberek tűzifáról, vezetékes vízről álmodnak

A 11-es jelzésű helyi járatú busszal indulok Felnémetre, annak is egy elszeparált zugába, a Béke-telepre. A Fel­végi utcán szállok le, s indulok a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) közösségi házához, ahol az intézmény vezetője, Farkas Zsuzsa és férje, Farkas Gábor fogadnak. Ők azok, akik a SZETA keretében évtizedek óta próbálnak enyhíteni a mélyszegénységben élő, környék­beli családok helyzetén. Zsuzsa, az ELTE-n végzett szocio­ló­gus, mondhatni, ­megfertőzte családját a szociális érzékenységgel. A család szinte minden tagja részt vesz a közös munkában.

Mivel napi kapcsolatban vannak a közeli telepen élők gyermekeivel, ­arra kérem őket, kísérjenek el, hogy segítségükkel megnyíljanak előttem a Béke-­telep otthonai.

Havazik, mínusz három fokot mutat a hőmérő, így a telepre érve az az első benyomásom, hogy a hatvan-hetven portán álló házak kéményeiből alig-alig száll fel füst. Nincsenek otthon vagy nincs mivel fűteni. Baktatunk a hóesésben. A telepen két működőképes közkút szolgáltatja a vizet. Egy fiatalember épp most meríti meg az egyikből vödreit.

– Nincs vezetékes víz? – kérdezem kísérőmet, aki azt mondja, van, csakhogy aki hosszú ideig nem rendezi a számláit, azt kizárják a szolgáltatásból. Ennél azonban jóval több gondjuk is van az itt élőknek. Az árammal ugyanez a helyzet. Feltűnik, hogy a lankás utcarészen sehol egy árok, ami a csapadékot elvezetné, ha egy nagyobb eső esik. Kísérőm azt mondja, hogy mivel nincs megoldva a csapadékelvezetés, itt egy felhőszakadáskor napokig térdig érő sárban közlekednek az emberek. Ennek megoldását már többször kérték, s ez a Pásztorvölgyben élők többségét is érinti.

Farkasék otthonába nyitunk be, ahol az édesanya épp ebédhez készülődik. Milánói makaróni készül, amit nagyon szeretnek a gyerekek, akik közül hárman otthon tartózkodnak, mivel betegek. A legkisebb, a most első osztályos kislány érdeklődve figyeli, mi járatban vagyunk. Testvérei is előmerészkednek a hátsó szobából, figyelik, miről folyik a beszélgetés. Feltűnik, hogy az aprócska konyha egyik falán ott díszelegnek az oklevelek, amelyeket a SZETA, jól tanuló ösztöndíjasai érdemelnek ki havonta. Az oklevél mellé egy-két ezer forintos jutalom is jár. A Farkas család gyermekei közül többen is kiérdemelték az elismerést, mivel a közeli Pásztorvölgyi Általános Iskolában szépen, megbízhatóan teljesítettek. Ebben persze nagy érdeme van a Felvégi út 53. szám alatt található közösségi háznak, ahol önkéntes pedagógusok bevonásával tanodát működtetnek délutánonként. Itt délután négytől hat óráig minden betérő gyermek segítséget kap tanulmányaihoz, a szünidőben pedig szabadidős foglalkozásokat szerveznek számukra.

Egy felhőszakadáskor térdig érő sárban közlekednek az emberek

Az elmúlt években már nyolc fiatal érettségizett, jelenleg is többen járnak érettségit adó középiskolába, sokan pedig szakmát szereztek. Mindezt úgy, hogy figyelik a pályázati lehetőségeket, amelyből egyre kevesebb van mostanában. Ha elfogy az egy-két évre megítélt támogatás, akkor a programok is megtorpannak. Így van ez azokon a településeken is, ahol a SZETA Egri Szervezete sok mindenbe belevágott. Hevesaranyoson, Bükkszentmártonban, Szajlán, Tarnaleleszen, Sirokban, Egerbaktán, Szúcson sok mindenbe belekezdtek: telepfelszámolási programba, előítéleteket oldó, közös cigány-magyar programok szervezésébe, felzárkóztató és szakmai képzésekbe, jogosítvány megszerzésébe, közösségi házak létrehozásába, ahol nemcsak rendezvényeket szerveztek, hanem próbáltak az életkörülményeken is javítani közösségi mosoda, tisztálkodási lehetőség megteremtésével.

Erőfeszítéseiknek számos eredménye van, a megszerzett szakmával és jogosítvánnyal ma már sokan a nyílt munkapiacon dolgoznak, kosárfonással, kézműves termékek készítésével kiegészítő jövedelemhez jutnak, a fiatalok nagy része szakmát szerez. Ezért is fájlalják, hogy tanoda pályázatukat szakmailag elfogadták, de forráshiány miatt nem kaptak rá pénzt.

Tovább ballagunk a Béke-telep utcáin. Előttünk itt-ott romokban heverő házak, ahonnan ki- vagy elmenekültek az emberek. Mára ezek a romos ingatlanok nem csupán egy élet, egy kor lenyomatai, hanem veszélyt jelentő épületkísértetek. Itt halmozódnak fel az illegális szemétkupacok, ahol az emberek már nem, de a patkányok remekül érzik magukat. A Béke-telepi Akciócsoport tavaly októberben azért alakult, hogy ezt az állapotot megszüntesse az önkormányzattal közösen.

Január közepe lévén arra is kíváncsiak vagyunk, kaptak-e a telepen élők szociális tűzifát, mivel gázzal itt nemigen fűt senki. Emlékezetük szerint egy évvel ezelőtt hoztak ki számukra utoljára ilyen jellegű segítséget, de akkor se kapott mindenki. A három gyermeket nevelő, rendszeres szociális támogatásban részesülő Pál családnak például nem jutott ebből sem. Sétánk során sok kérdés merült fel, ezért a legjobbnak láttam, ha a megírt benyomásaimat eljuttatom a városrész képviselőjéhez, illetve az önkormányzat illetékeseinek.

Az önkormányzatnak sem közömbös az itt élők sorsa

Válaszokat is kaptunk Palotai Zsuzsannától, az önkormányzat irodavezetőjétől, amelynek lényegét így foglalhatjuk össze:

„Hiányzik a helyzet bemutatásából azoknak a szakembereknek a véleménye, akik szintén nagyon jól ismerik a családokat. A körzet védőnője rendszeresen megfordul a telepen, ugyanúgy, ahogy a gyermekjóléti szakemberek is. Ha a gyermekek veszélyeztetését tapasztalnák, például a víz, a villanyvilágítás vagy a fűtés hiánya miatt, nemcsak joguk, de kötelességük is lenne ezt jelezni, segítséget nyújtani a helyzet megoldásában. Meg is teszik, az önkormányzat vagy más karitatív tevékenységet végző szervezetet bevonva.”

Családgondozás során a gyermekelhelyezés igényét, gyermekmegőrző szükségességét az anyák nekik eddig nem jelezték. Többségük, a háromgyermekesek úgynevezett főállású anyák, gyermeknevelési támogatást (gyetet) kapnak, míg nagyobb – óvodás, iskolás – gyermekeik mellől inkább alkalmi munkát vállalnak. Az önkormányzat havi, rendszeresen járó vagy ­eseti támogatással tudja segíteni a Béke-telepi családokat, ahogyan másokat is. Elgondolkodtató tény, hogy 2018 januárjában mindössze huszonegy kérelmező kap lakhatási támogatást. Ez azért is kevésnek tűnik, mert negyvennyolc család részesül rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben, akik jövedelmük alapján valószínűleg ezt a támogatási formát is igényelhetnék. Tavaly decemberben és idén januárban az itt élők közül tíz-tíz család kapott rendkívüli támogatást. A tényekhez tartozik az is, hogy nem mindenki él a lehetőségekkel. Erre jó példa, hogy a jogosult és levélben kiértesített negyvenötből hét család nem jelentkezett a decemberi szaloncukor-fenyőfa juttatásért. A téli szüneti ingyenes étkeztetésre nyolcvanhat gyermek lett volna jogosult, ebből mindössze tizenhárom gyermeknek igényelték a szülei az ebédet.

Elfogyott az egy-két évre megítélt pályázati pénz, megtorpant a munka

A „szociális tűzifa­akcióban” az önkormányzat nem vesz részt, hiszen azt az ötezernél alacsonyabb lakosságszámú települések igényelhetik. Az önkormányzat a közterületeken és az ipartelepen kivágott fákat feldaraboltatta, és a fagallyazások hulladékát is kiszállíttatta a rászorulóknak. Most is folyamatosan adnak neveket, címeket, ahol szükség lenne erre a segítségre. A cikkben szereplő Pálék is szerepeltek a listán. Ha mégsem kaptak, vagy éppen nem voltak otthon a szállításkor, csak szólni kellett volna.

Molnár Patrícia védőnő 2015 óta dolgozik a körzetben, a Béke-­telepen 45 családdal tart rendszeres kapcsolatot. Tapasztalatai szerint az alapvető közműszolgáltatások, víz, villany nem hiányoznak, igaz, nem mindenütt legálisan jutnak hozzá, s a vizet is sokan a közkútról hordják. A legtöbb családban ismeretlen fogalom az éhezés.

A hivatali válaszok azt tükrözik, nem közömbös az önkormányzatnak sem az itt élők sorsa. Mégis van néhány apró bökkenő. Az ingyenes étkezést az itt élő gyerekek akkor vehetik igénybe, ha több kilométert utaznak a ritkán közlekedő helyi­ járattal az ebédért. A lakhatási támogatás körül nagy a káosz. Amikor egy ingatlanban három család él, hiába nyújtja be egy ember a kérvényt, a többi nem teheti, hiszen az ehhez szükséges közműszámlákat sem tudnák prezentálni. A fenyőfa-szaloncukor juttatásról pedig sokan azt sem tudták, hol és mikor vehették volna át.

A párbeszéd talán segíthetne

E riport megírásakor sok dolog jutott eszembe. Adott egy évek óta működő civil szervezet, amelynek tagjai nap mint nap tesznek rosszabb sorba született embertársainkért. Adott az állami támogatási rendszer, annak szereplőivel, akiknek szintén küldetése, hogy segítsenek azokon, akik ezt önszántukból képtelenek megoldani. Párbeszéd viszont évek óta nincs közöttük. Ennek okaihoz legalább ilyen terjedelmű cikkre lenne szükség. A kérdés ott motoszkál a fejemben, ha ennyien szeretnének egy igazságosabb társadalmat, miért nem érnek össze a szálak? Miért nincs egészséges párbeszéd?

E riport felvételekor még csak szelíden szállingózott a hó. Megírásakor már sűrű pelyhekben hull. Kíváncsi lennék, hogy esteledvén a Béke-telepen hány otthonban kapcsolják fel a villanyt természetes és legális módon, hány házban engedik meg a vizet, hogy a családtagok tisztességesen lezuhanyozhassanak egy nap végén.

Szeretnék elbontatni a romos házakat

A SZETA és a Béke-telepi Akciócsoport tagjai nemrégiben felvették a kapcsolatot a városrész önkormányzati képviselőjével, Rázsi Botonddal, akivel egyeztettek a legégetőbb problémákról, például a romos ingatlanok elbontásáról. Hosszú az út vezet ehhez. A járási hivatal együttműködésére van szükség, hogy az elbontásra váró ingatlanok tulajdonosait megkeressék, ­azoktól engedélyt kérjenek a bontásra, a törmelék elszállítására. Monda­nunk se kell, ez nem egyszerű feladat ott, ahol az ingatlanok tulajdonviszonyai is meglehetősen rendezetlenek. Sétánk során megtudjuk, hogy a telepen élők közül, aki te­heti, dolgozik. Sok családfő például ezen a napon a közeli szőlőkben metszési munkákat vállal, de a közeli Berva-telepi ipari parkban is többen dolgoznak. A nők helyzete, ahol több gyereket nevelnek, nehezebb. Ahhoz, hogy ők munkát vállaljanak, jó lenne egy közeli gyermekmegőrző reggelenként, hogy a hat órakor kezdődő műszakba elszegődhessenek. Korán kell annak a Béke-telepen ébredni, aki az óvodába, iskolába, munkahelyre szeretne eljutni. Bár a szakemberek ezt némiképp másként látják.

Ki mit tesz a Béke-telepiekért? Cikkünk folytatást ide kattintva olvashatja el.