Bábok között lett boldog Ivanics Tamás

– A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztem színész szakon, bábszínészként – mondja Ivanics Tamás, a Kecskeméten játszó, ám Egerben felnőtt színész. – Ez az egyik legizgalmasabb képzés az egyetemen. Az összes alaptantárgyat tanították nekünk, s voltak bábos szakirányú óráink is.

Tamás kamaszkori álma vált valóra, hogy bekerült az egyetemre. Korábban Venczel Valentin és Ivády Erika színjátszó csoportjában szerepelt az egri Forrás Gyermek- és Ifjúsági­ Házban, s a Gárdonyi ­Géza Színházban is játszott több előadásban. Beszippantotta és elvarázsolta ez a világ.

– Figyeltem a nagyokat, mielőtt kilépnek a színpadra, tanulmányoztam az átlényegülésüket – meséli. – Sokszor akkor is a színházban lógtam, amikor nem volt ott semmi dolgom. Abban biztos voltam, hogy semmi közöm a közgazdaságtanhoz, amit korábban a Közgében tanultam. A szüleim sokáig szerették volna, hogy tisztességes polgári foglalkozást válasszak, eleinte én is, ezért jelentkeztem oda. Aztán a próbák, az előadások ­miatt egyre többet hiányoztam.

Az egyetemre először nem került be, magyar–kommunikáció szakra jelentkezett az egri főiskolára. Várta a csodát, amikor Lengyel Pál, a Harlekin Bábszínház akkori igazgatója bábszínész képzést indított, amire Tamás jelentkezett.

– A bábszínházi műfaj őrületes fejlődésen ment át Magyarországon. Nem szűntek meg a paravános játékok, de többrétű lett a bábjátszás – magyarázza. – Ma már egy bábelőadásban legtöbbször élő- és bábszínházi elemek keverednek. Sokan nem értik, mit jelent az, hogy bábszínészként végeztem, meg is kérdezik, nem akartam-e színész lenni. Ilyenkor elmondom, az vagyok: játszom „ember”- és a bábszínházban is.

Varázslatként éli meg, amikor életet lehelhet az élettelenbe. A harlekines évek alatt már tudta, ezzel akar foglalkozni. Hiába, hogy beadta Máté Gábor színész osztályába a jelentkezést, nem ment el, mert megtudta: ­következő tanévben indul bábszínész szak.

– Meczner János és Csizmadia Tibor osztályában kezdtem tanulni – említi. – Az egyetem után rögtön Kecskemétre szerződtem a ­Ciróka Bábszínházba. Egyik tanárom, Kuthy Ágnes hívott egy szerepre a gyakorlati évben, s annyira megtetszett az ottani légkör, hogy örömmel mondtam igent, amikor szerződést ajánlottak. Nagyon sokat játszom az anyaszínházamban, de az elmúlt években játszottam a kecskeméti Katona József Színházban és több budapesti független produkcióban. Azóta is érnek újabb felkérések. Fontos, hogy minél többfelé megjelenjek mint színész, hiszen mindenhol tanulhatok valami újat.

Rendezőként is megállja a helyét

Néhány éve Tamás rendez is. Leginkább a tizenéves korosztályt megszólító előadásokat készít. Szeretné ­népszerűsíteni a műfajt a fiatalok körében. A következő évadra Hamlet-feldolgozással készül. Ezt a művet a felnőtté válás drámájának tartja: ahogyan mondja, rémisztő tud lenni, amikor egy fiatal lélek szembesül azzal, hogy valójában milyen is az őt körülvevő világ, s miként sikerül benne helytállnia. Mint említi, bár a Hamlet végkimenetele látszatra borús, mégis azt szeretné elérni vele, hogy reményt sugározzon a nézőknek, és arra világítson rá: egymást segítve igenis el lehet igazodni az útvesztőben.