Élete bikáját ejtette el a verpeléti vadász

A bírálatkor ezüstéremmel díjazott trófeája volt annak a szarvasnak, amelyet Szigili Dénes a verpeléti horgásztó közelében ejtett el. Azt kértük a városban mezőőrként dolgozó embertől, mondja el, miként élte meg, hogy rekorder lett.

Minden várakozása ellenére a bikák hallgattak

– Szeptember 21-én hoztam terítékre „életbikámat” a Verpeléti Vadásztársaság területén. Szeptember 6-ától folyamatosan bérvadászokat kísértem. Német és osztrák csoportot vadásztattunk. Miután ez befejeződött, arra gondoltam: én is megpróbálok terítékre hozni egy szarvast. A bőgés még javában tartott, így nagy reményekkel indultam a jól ismert bőgőhely felé. A cserkész­úton meg-megállva közelítettem a magasleshez. Várakozásommal ellentétben viszont a bikák hallgattak. Keresőtávcsövemmel a domboldalt pásztáztam. A lővilág még igen jó volt – idézte fel a három héttel ezelőtti történéseket Dénes.

A lővilág szónál azért csak rákérdeztünk, hogy mit jelent. Válasza szerint ez egy speciális kifejezés. Akkor használják, amikor a vadász még tud lőni, de például egy átlagember azt hiszi, sötét van. A tölgyesből kiváltott tehát két tarvad, utánuk a nagy bika is.

A lövésére térdre rogyott

– Minden vadásztársamnak kívánom, hogy élje át azt a csontig hatoló, jóleső borzongást, amiben nekem részem volt, amikor keresőtávcsövem lencséjén keresztül megláttam a bika fejdíszét. Feszült várakozást követően a vad megmutatta a lapockáját, lövésemre térdre rogyott – fogalmazott. Szavai szerint a rekordbika elejtésének gyorsan híre ment. Minden vadásztársa gratulált és őszinte elismerését fejezte ki.

A szeptember eleji bérvadászatról, illetve a vadászathoz való viszonyáról is kérdeztük Szigili Dénest. Szerinte mindenki elégedetten távozott, mind a nyolc vadász – öt osztrák és három német – hozott terítékre bikát és mindenki trófeával ment haza. Ő maga 27 éve, 1990 óta vadászik. Élete során ez a második ­szarvasterítéke. A korábbi is érmes, az bronzot kapott. Mint mondta: nagyon meggondolja, hogy mire lő, csak olyanra, amit már tényleg ki kell lőni.

Az egyéni vadászatnak, mint amilyen ez is volt, igen szigorúak a szabályai. Be kell jegyezni a társaság vadászházánál elhelyezett beírókönyvbe a vadászat kezdetét, a helyet pontosan megjelölni, ahová mennek, s azt, hogy meddig vadásznak. Szarvasra napnyugta után egy óra hosszáig lehet még vadászni, illetve elkezdeni reggel napkelte előtt egy órával lehet. Tehát éjszaka tilos, mint ahogyan a vaddisznó kivételével más vadakra is.

Arra a kérdésünkre, hogy mi történik, ha valaki nem jegyzi be a beírókönyvbe a vadászatot, Dénes elmondta, hogy az jogosulatlan vadászatnak minősülne. Nem is olyan régi történet, hogy az orvvadászat külön bűncselekmény lett. Négy dolog valamelyikét megvalósítva követhető el ez a bűncselekmény: egyik a jogosulatlan vadászat, aztán ha tilalmi időben vadászik valaki, vagy tiltott eszközzel, illetve ha tiltott módon. Aki ezek valamelyikét elköveti, akkor az illető orvvadász.

Regionális rekord a Gyaloglegelőn

A verpeléti vadásztól megtudtuk, hogy időközben a trófeabírálat is megtörtént. A terítékre vitt vad legfontosabb adatai: a bika középkorú volt. Agancsa bal szárán villás, ami azért érdekes, mert annak ellenére, hogy kapitális, mégsem való az állományba, mivel a bal száron nincs korona. Úgynevezett selejt bika, tehát ki kell lőni az állományból.

A trófea súlya 8,5 ­kilogramm, 201 nemzetközi pontot ért el, amiért a trófeabíráló bizottság­ ezüst éremmel jutalmazta. Arra a kérdésünkre, hová helyezhető ez el a palettán, Szigili Dénes azt mondta: nincs feljegyzés, hogy a vadásztársaságuk területén valaha is ejtettek volna ­ekkora bikát.

A Mátrában ugyan lőttek nagyobbat, de itt a verpeléti társaság területén soha, senki. A pontos helyszínt tekintve, a verpeléti horgásztó mellett, az úgynevezett Gyaloglegelőn sikerült terítékre vinni a rekordbikát.

Sike Sándor