Elhagyta a civilizációt, és jurtába költözött az értelmiségi család

Az Istenmezeje külterületéhez tartozó egyik, a falutól kijjebb eső földterületen állított jurtát egy öttagú család, hogy ott mindenkitől távol, háborítatlan körülmények között tölthessék mindennapjaikat. Portálunk úgy döntött, utánajár a szóbeszédnek és felkeresi – a hazánkban furcsaságnak számító – „ház” népét.

Ellátogattunk tehát hozzájuk, de az út nem volt zökkenőmentes. A falu aszfalttal borított mellékutcáját rövidesen felváltotta a mély gödrökkel tarkított földút amelyet csak a mesés, napsütésben pancsoló természet szépsége tudott feledtetni velünk. Az autókázást követően pillantottuk meg a fehér színű jurta tetejét, majd az út menti telket körbeölelő, jövőbeli kerítés vonalát. Szerencsénkre a különleges lak háziasszonya épp a kertben dolgozott, onnan integetett vidáman felénk.

Bepillantást nyerhettünk egy olyan varázslatos életformába, amely a mai modern, felgyorsult világunk elvárásainak szöges ellentéte.

– A terület öt és fél hektáros, ahol – terveink szerint – képesek leszünk mindent saját magunk megtermelni – kezdte Rozgics-Kiss Anita, a jurta egyik lakója. – Bevallom, a jelenlegi, kezdeti időszakot több tényező nehezíti: egyrészt augusztusban érkezik a negyedik gyermekünk, így nem bírok sokat tenni-venni.

A háromgyermekes anyuka úgy véli, több ember vágyik az ilyen és ehhez hasonló életre, mint azt gondolnánk.

– Az emberek jó része azt hiszi, hogy ezt az életmódot kizárólag vastag pénztárcával lehet megvalósítani. Mi vagyunk a példa arra, hogy csupán hozzáállás és elhatározás kérdése az egész. Múlt év novemberében számba vettük az elképzeléseinket, vagyis hogy milyen élőhelyre vágyunk tiszta szívből, majd a térképen kiszemeltük Magyarország legzöldebb tájegységeit. 34 önkormányzathoz írtunk levelet, köztük Istenmezejének is, ahonnan már másnap megérkezett a biztató értesítés a helyi polgármestertől, Nagy Szú Pétertől. Gyakorlatilag ő volt az egyetlen, akitől választ kaptunk, ugyanis neki is fontos a példamutatás, illetve ő is hisz abban, hogy az embernek nincs szüksége másra, mint napfényre, földre és vízre. Istenmezeje adottságai pedig abszolút megfelelőek az öngondoskodásra – mesélte Anita.

– Novemberben jártunk először a polgármester ajánlotta területen – mondta Rozgics Pál, családfő.

– A Bugyin található házunkra szintén csekély összeget fordítottunk, mert a felújítással járó munkákat ott is megoldottuk magunk. Nagyon szép otthont teremtettünk, de a gyerekeinket – Bendegúzt (6), Rékát (4) és Borókát (2) – úgy neveltük, hogy előbb-utóbb bizony tanyára költözünk. Jelen pillanatban egy kölcsönjurtában lakunk, amit egy barátunktól kaptunk. Mindössze ötezer forintért szereztünk bele egy régi konyhaszekrényt, amiben kidobásra váró PVC darabok fogadtak. Ezek most a jurta padlójaként funkcionálnak. Először csak abban gondolkoztunk, hogy a pesti házunkat meghagyjuk biztosítéknak, de annyira megtetszett ez a környék, hogy úgy döntöttünk maradunk. Megvásároltuk az egyik faluban lévő házat, hogy a téli időszakban is melegen legyenek a gyerekek, illetve ha majd úgy döntenek maradnak, akkor legyen a fejük felett erős tető is. Tehát az egyébként olajkályhával ellátott jurtában csak hét-tíz napot vagyunk egybefüggően, aztán – egyelőre, amíg nincs kész az istenmezejei ház – hazajárunk Bugyira.

S hogy miért döntöttek úgy, hogy felhagynak addigi életükkel?

– Azt látom, hogy ma már az emberek semmiért nem vállalnak felelősséget. Három éves korukban beadják a gyermekiket az óvodába és gyakorlatilag kiadják a nevelést a kezükből. Megkeresik a pénzt, amelyből kifizetik a közműveket, de azzal nem foglalkoznak, hogy a csatornába milyen vegyszereket eresztenek, vagy hogy az általuk termelt szemét mennyi idő alatt bomlik le. Ez a mi életünkben például nyomon követhető, és a gyermekeink is ezt tanulják: minden tettüknek következménye van. Véleményem szerint az, hogy a csemetéinkből milyen embert faragunk, az kizárólag a családon múlik. Ez esetünkben még inkább kirajzolódik majd és szerintem ezt jelenti a valódi felelősségvállalás – fejtette ki Anita, akinek gyermekei családban, magántanulói státuszban tanulnak majd.

A család nagyon ritkán jár vásárolni és szeretnék, ha minél előbb elérkezne az az idő, amikor már egyáltalán nem lesz erre szükség.

– Amikor még Bugyin éltünk, írtam egy 14 dologból álló listát és kizárólag ezeket szereztük be a boltból. Azóta az élelmiszerek listáját még jobban leszűkítettem. Cukrot, fehér lisztet például nem fogyasztunk, viszont minden, a földünkön megtermett, az emberi szervezetre jótékony hatással bíró zöldséget, gyümölcsöt igen. A házi ecetet megtanultam elkészíteni, ezen felül gyorsan nő az olajtökünk is. Húst egyáltalán nem eszünk, amely nagy könnyebbséget jelent az életvitelünket tekintve – részletezte.

- A faluban lévő forrásvizet használjuk főzésre, mosogatásra, fürdésre, valamint innivalóként. A vegyszermentes fürdővizünkkel pedig a palántáinkat locsoljuk, így a napi 53 liternyi elhasznált folyadékból nem vész kárba egy csepp sem – ecsetelte az anyuka.

Mint mondta: minden év októberében szappant főz és az eladott összegből veszik meg a gyerekek karácsonyi ajándékát.

A három aprósághoz hamarosan megérkezik Buda Nemere, a négy gyerkőc számára pedig ezzel az életformával megadatik majd az, hogy a világ felfedezését a természetben kezdjék el. A szülök reményei szerint így jobban megtanulják, hogy az életben mi a valódi érték.