Noha már Pécsett él, erős szálak kötik a mátraaljai városhoz

– Mikor járt legutóbb a városban, s milyen apropóból?

– Az elmúlt hetekben a Mátra­ Múzeum meghívására voltam Gyöngyösön, Molnár Katalin vezetett egy irodalmi beszélgetést velem. Jól éreztem magam, nagyon jó hangulatú este volt. De egyébként is rendszeresen hazalátogatok, havonta, másfél havonta.

– Milyen volt a Mátraalján felnőni? Mit kapott a várostól, milyen útravalót vitt magával?

– Sok tekintetben meghatározó impulzusok voltak ezek. Egyfelől máig sem szakadtam el a várostól, bizonyos értelemben kétlaki vagyok. Másfelől kialakult bennem egyfajta kisvárosi identitás, sokkal jobban érzem magam egy Pécs nagyságrendű közegben, mint mondjuk, Budapesten. Ugyanakkor, persze Pécs kulturális infrastruktúrája sokrétűbb, mint Gyöngyösé, logikus és jó döntésnek gondolom, hogy ott telepedtem le.

– Mit gondol, a város kulturális élete hogyan, miben változott az eltelt évek, évtizedek alatt?

– Nincs alapos rálátásom a folyamatokra, de úgy tapasztalom, hogy Gyöngyös kulturálisan nem igazán pezsgő közeg. Jó lenne, ha azok a fiatalok, akik vidéki kisvárosokban nőnek fel, rendszeresen találkozhatnának izgalmas kortárs produktummal, mindenféle művészeti ágakban. Ehhez alighanem az oktatási és a művelődési intézményrendszer tervszerű és összehangolt munkájára volna szükség. A magam részéről igyekszem megtenni, ami tőlem telik: az elmúlt években rendszeresen vezettem irodalmi esteket a hatvani múzeumban, korábban pedig Gyöngyösre hoztam szerzőket a Szépírók Társasága támogatásával.

– Mikor döntötte el, vagy mikor érezte azt biztosan, hogy az írással, a költészettel kell foglalkoznia?

– Én voltaképpen a kritikaírás felől érkeztem az irodalomba. Azt már Szegeden, a főiskolás éveim alatt tapasztaltam, hogy szívesen bíbelődöm egy-egy mű logikájával, belső világával. Jó ­ideig elsősorban irodalomkritikus voltam, és mellette persze a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztője. Azóta változtak a dolgok. Jelenleg szabadúszó vagyok, és mostanra már a kritikusi tevékenységem is háttérbe szorult: jobbára színpadi szövegeken, illetve verseken dolgozom.

– Készül-e újabb könyv, újabb munka a közeljövőben?

– Vannak összeállított kötetterveim, különböző műfajokban, de ezekről még korai volna bármit is mondani. Annyi azonban biztos, hogy a pécsi Bóbita Bábszínházban jelenleg már folynak Az elveszett szaloncukor című mesedarabok próbái Halasi Dániel rendezésében, és ennek a darabnak december 2-án lesz a bemutatója. A pécsi Janus Egyetemi Színház (JESZ) pedig nyár végén mutatta be a Medvevár című színdarabomat. Ez a munka külön felkérésre született: a pécsi egyetem 650. évfordulója alkalmából keresett meg a színház, hogy írjak egy színpadi művet Janus Pannoniusról. Végül egy tragikomédia született, Kocsis Gergely rendezésében, aki jelenleg a budapesti Katona József Színház tagja, de a pályáját annak idején a JESZ-ben kezdte. Örülnék neki, hogyha ezek az előadások eljutnának egyszer a gyöngyösi közönség elé is.

Hliva Éva