Szorgalommal jól megélhet a karosszérialakatos

– A Bornemissza Gergely Szakközépiskolában végeztem. Azért választottam ezt a szakmát, mert szeretem az autókat, ám a karosszérialakatos munkája jóval tisztább – szó szerint –, kevésbé olajos, mint az autószerelőé. Határozottan karosszérialakatos szerettem volna lenni tehát, s úgy érzem, jó döntést hoztam – avat be Demeter Szilárd.

– A feladatom igen sokrétű: törött autók javításával, zárak, szélvédők cseréjével, korrodált autók javításával foglalkozom. Az általam alapított cégben öten dolgozunk, kiegészülve egy titkárnővel. Rengeteg munkánk van, nem unatkozunk, mégis szeretem a szakmámat, hiszen az tele van kihívásokkal. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jó érzés számomra, amikor egy törött autó megjavítása után visszaadjuk a gépkocsit az ügyfélnek már kifogástalan állapotban, s a vendég elégedett a munkánkkal, s pozitív visszajelzéseket ad, esetleg ajánl minket másoknak is – részletezi. Beszélgetésünk közben pedig épp szorgosan dolgozik, hiszen számára szinte sosincs megállás…

Szilárd elmeséli azt is, számos törzsügyfelük van ma már – kitartásának meglett hát a gyümölcse –, vannak olyanok is, akik 5-10 éve visszajárnak, s új ügyfeleik is folyamatosan érkeznek hozzájuk, közöttük magyarok és külföldiek egyaránt.

A Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (HKIK) évről évre összeállítja a hiányszakmák listáját. Jelenleg a karosszérialakatos is szerepel a húsz kiemelt szakma között, amelyeket ma érdemes tanulni, hiszen az ezeket választók nagy valószínűséggel jól megtalálják majd a helyüket a munkaerőpiacon. Szilárdot arról is megkérdezem, szerinte miért nem népszerű az ő szakmája.

– Úgy tudom, sok évig nem is indítottak karosszérialakatos-képzést. Az igazat megvallva, amíg valaki nem válik érett, jó szakemberré, addig eltelik jó pár év. Nem mindenkinek van türelme ehhez a munkához. Az általam említett hosszú évek alatt sokan kihullanak, ott hagyják a pályát. Több oka van, annak, hogy a karosszérialakatosság hiányszakma lett. Egyebek között az, hogy éretlen gyerekek ülnek az iskolapadokban… Nem találnak munkát, puhányok, nem jó a hozzáállásuk, nincs elég szorgalmuk, kitartásuk. Enélkül viszont nem megy… Csak a legszorgalmasabb diákok maradnak bent, s tartanak ki a szakmájuk mellett, és ők bizony jól fizető állást tudhatnak magukénak – fejti ki.

Szilárd maga is fogad tanulókat a műhelyben, s gyakornokokat is. A szorgalmas, kitartó, precíz munkaerővel maga is úgy van, hogy szívesen megtartja. Mint meséli, már elő is fordult ez. Van például olyan alkalmazottja, aki tíz esztendeje még gyakornok volt nála, ma már főállású karosszérialakatos vált belőle, s fontos tagja a csapatnak.

– Sokan nem szívesen űzik ezt szakmát, mert fizikai munka. Persze, kényelmesebb egy benzinkúton ücsörögni… Kevés az elhivatott, dolgozni akaró fiatal – állapítja meg.

Demeter Szilárd szavai szerint a kiváló karosszérialakatost remek kézügyességgel áldotta meg a sors, ezenfelül tanulásra, gyakorlásra való vágya átlagon felüli, önmagára is igényes, s precízen, pontosan végzi el a rábízott feladatot minden alkalommal.