Ki dolga lett volna a bontás ellenőrzése?

A kilencven­oldalas dokumentum a környéken élők számára a tényleges műveletet illetően nem sok újdonságot tartalmaz, hiszen az itt élők nap mint nap figyelemmel kísérhették a Lőrinci és Zagyvaszántó határán lévő üzem leszerelését és az értékesnek minősített javak elszállítását. A munkálatok körülményeirő folyamatosan tudósítottunk, miként arról is, hogy az azbeszt levegőbe jutása nyomán többen megbetegedtek, és sokan már meg is haltak. Az okozati összefüggést hivatalos szakértői vélemény is alátámasztja, ám kártérítés egyetlen esetben sem történt.

A jelentésben azért néhány, a közvélemény érdeklődését eddig elkerülő jogszabályi anomália és következtetés is felfedezhető. Készítői több alapjogi visszásságot észleltek a bontás során, aminek következtében számos jogszabályi változást kezdeményeznek. A vizsgálat megállapítása szerint például a felszámolási eljárásról szóló előírások elvben rendelkeznek a volt üzemi területeken visszamaradt környezetszennyező anyagok – így a veszélyes hulladékok – okozta környezeti károkkal kapcsolatos felelősségről, ezt azonban a hatóságok képtelenek érvényesíttetni, mert a ­gazdasági szereplők a jogi szabályozás hibáit kihasználva rendre mentesülni próbálnak a kötelezettségek alól.

A jogi visszásságok és az aktív hatósági közreműködés elmaradása vagy késlekedése sértheti az élethez, az egészséghez és az egészséges környezethez való alapvető jogok érvényesülését, miközben a beavatkozás költségeit is többszörösére növeli. A fonák helyzet egyik fő oka – állítják –, hogy a hazai jogi szabályozás a környezeti felelősség átvállalása kapcsán nem követel meg pénzügyi biztosítékot, holott azt a környezetvédelmi törvény már két évtizede előírja.

Ami a hivatalos ügyintézést illeti, itt a lőrinci önkormányzat is érintett. A jelentés kritikus felhanggal említi, miszerint a bontás alkalmával külön kockázatot jelentett, hogy a tevékenységhez nem kell minden esetben hatósági engedély, így a környezetvédelmi hatóságot sem vonják be, ezért a környezetvédelmi követelmények esetenként meg sem jelennek. Néhány részlet a jegyzőkönyvekből: „2012. június 19. A környezetvédelmi hatóság kizárólag a bontási tevékenység során (vagyis a bontást követően) képződött hulladékok tárolásának és kezelésének vonatkozásában rendelkezik hatáskörrel, az erre vonatkozó kötelezettségének a szakhatósági jogkörében eljáró Felügyelőség – a 2012. évben kiadott bontási engedélyhez szabott szakhatósági előírások megtételével – eleget tett. A bontási engedélyben foglaltak kikényszerítése a bontást engedélyező hatóság feladata, nem a szakhatóságé, különös bontás során keletkező azbeszttartalmú hulladékokat csak érvényes hulladékkezelési engedéllyel rendelkező szállító szállíthatja el és csak arra engedéllyel rendelkező kezelőnek adhatja át. Július 16. – A (bontást végző) Selyp Invest Kft. nyilatkozata: „a feltárt talaj és talajvíz ártalmatlanítását, valamint a telephelyen hátrahagyott hulladékok elszállítását és annak költségeit a Selyp Invest Kft. vállalja”.

Mint azóta kiderült, hiába vállalta, egyik műveletet sem végezte el.

A testület sem tudta, mekkora a baj?

A kérdéses időszakban, 2006 és 2014 között Jánosi László önkormányzati képviselőként tevékenykedett. Emlékezete szerint a testület gyakorlatilag nem foglalkozott a kérdéssel, s a lakosságot sem tájékoztatták kellőképpen a történtekről. Azt is felháborítónak tartja, hogy a jegyző – a jelentés tanúsága szerint – egyetlen nyilatkozatában sem említi a polgármesteri hivatal mint hatóság esetleges felelősségét, noha a dokumentum alapján a jogszabály kimondja, hogy a bontási engedélyben foglaltak kikényszerítése a bontást engedélyező hatóság feladata, nem a szakhatóságé. Az engedélyt pedig a lőrinci városháza adta ki. Jánosi László furcsállja azt is, hogy a kérdéses időszakban a polgármestert MSZP-támogatással választották meg, ám nem kérte az akkoriban szintén MSZP-többségű kormány közbenjárását.