Közös múlthoz és valósághoz tartozunk

Többször is hallottam, ám mindig áhítattal figyeltem a sztorit az első televízió érkezéséről, arról, hogy a szomszédok estére összegyűltek a nagyszobában, s együtt nézték a Belfegort. S hiába utasították a gyermekeket ágyba, fordították őket a fal felé, ők a fényes szekrényen visszatükröződve nézték, legalábbis amennyire látni lehetett a félelmetes filmet.

Jó érzéssel töltött el, hogy szüleim emlékeit Háy János író történetei között olvashattam újra, szinte pontról pontra úgy, ahogy nekem mesélték. Ilyenkor érzi az ember, hogy egy közös múlthoz és valósághoz tartozunk mindannyian.

J. H.